Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
32 támadó és védő fegyverzetet visz magával, hisz a nagy teher a mozgásban csak gátolja őt; hanem az, a ki csak a legszükségesebb fegyverekkel látja el magát. Éppen így nagyon sok hasznos és szép ismeret van, a melyeket jó volna tudni az ifjúnak; de vájjon mindezeknek előadása nem gátolná-e az iskolát czéljának elérésében? Hiszen az iskola, mint már mondottam, csak akkor éri el czélját, ha az ifjú nemcsak ismeretekkel gazdagon kerül ki belőle, hanem egyúttal magával viszi az életbe a munkakedvet, a munkabírást, a munkavágyat. Már pedig az elmének felfogó képessége véges, s ha túlságos sok ismerettel akarjuk megtömni, megtagadja a szolgálatot. A jobb tehetségüek talán immel-ámmal elsajátítják ez ismereteket, de nagy tömegök miatt azok sem emészthetik meg. A gyermek vérébe tehát nem mennek át ez ismeretek, igazi tudássá sem válnak soha. De a túlságos szellemi megterhelés még más károkat is okoz: elnyomja a testi erők fejlődését, a gyermek leikéből kiöli a munkakedvet, elfojtja az önmunkásságot. így azután olyan nemzedéket nevel az iskola, mely elcsigázott testtel, fölszínes ismeretekkel, elfásult lélekkel, munkakedv nélkül kerül ki az életbe. Ne akarjon tehát az iskola mindent tanítani, a mi hasznos és szép, hanem válogassa ki azt, a mi a gyermek testi és lelki fejlődésére szükséges. Az elemi iskolában minél kevesebb legyen a végzendő anyag, hogy csak kevés, de annál tisztább, világosabb, erősebb képzetet szerezzen a gyermek, szóval a tanítás intensiv legyen, „mélyebbre szántson.“ Minek már e fokon a gyermeknek még gyenge értelmét sokféle ismerettel megterhelni? Elég, ha a legszükségesebbeket könnyedén, mintegy játszva elsajátíttatja vele az elemi iskola, a lelki tehetségek működését megindítja és helyes irányba vezeti, a gyermek tudásvágyát fokozva, az öntevékenységet táplálja és igy üdén s kellő frisseségben tartott testi és lelki tehetségekkel adja át a középiskolának. A tanítandó anyag milyenségét és mennyiségét tekintve, épen a középiskola mutatja a legnagyobb ingadozást. S mivel a nevelés és különösen az önmunkásság felkeltésében a középiskolának jut a legfontosabb szerep, természetes, hogy különös gondot kell fordítanunk arra, mit és mennyit tanítson a középiskola, hogy czéljának megfeleljen. A mit föntebb mondottam a tanítandó anyagról, az különösen szem előtt tartandó a középiskolában, mert ide akarják beszorítani a a legtöbb új tárgyat, melyek sokszor nem is odavalók; arra azonban nem gondolnak, hogy a régibb tárgyak anyagát leszállítanák vagy óraszámát kisebbítenék. Legújabban is például nagy mozgalmat idézett elő az a törekvés, hogy a képzőművészetek tárgyalását beleilleszszék a középiskola rendszerébe.
