Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
31 Arra vonatkozólag, hogy mit tanítson az iskola, nagyon meg- oszolnab a vélemények. Különösen két irány küzd egymással: az idealizmus és az utilitarizmus. Az idealizmus az anyag megválasztásában nem sokat gondol a mindennapi élet követelményeire és szükségleteire s csakis olyan tárgyakat kíván taníttatni, melyek legalkalmasabbak a gyermek tehetségeinek fejlesztésére, nem törődve azzal, hogy az illető tárgynak veszi-e valami hasznát az életben vagy nem. Az utilitarizmus pedig arra támaszkodván, hogy az iskola az életre készíti elő a gyermeket, különösen azon tárgyak tanítását követeli már az elemi és a középiskolában, melyeknek haszna a közéletben kézzelfogható, a melyekre a gyermeknek jövő életpályáján feltétlenül szüksége lesz. Nem akarok itt e nézetek helyességének vagy helytelenségének megvitatására kiterjeszkedni, mert ez nem tartozik a tárgyhoz. De annyi az első pillanatra látható, hogy mindakét irány túloz és bizonyos szempontból végletekbe téved. Igenis, nem szabad megelégednünk a formális neveléssel, mely csupán az értelmet fejleszti, az emlékezetet élesíti, szóval bizonyos készségeket kelt a gyermekben, hanem az élet követelményeit is tekintetbe kell vennünk ; viszont azonban azt sem lehet kívánni például az elemi vagy középiskolától, hogy csakis olyan dolgokat tanítson, melyeknek a tanuló életpályáján majd hasznukat veszi, mert ez a felsőbb oktatásnak és a szakiskoláknak feladata. Az életre kellőképen elkészítettük a gyermeket, ha tehetségeit arányosan kifejlesztettük, tevékenységhez, munkához szoktattuk és olyan műveltséggel láttuk el, a mely jövendő munkakörének megfelel, tekintetbe véve a kor követelményeit. így kiképezve, a gyakorlati életpályához szükséges dolgokat is könnyebben és gyorsabban el fogja sajátítani, mintha kezdettől fogva csak egyoldalú gyakorlati kiképzésben részesült volna. Nem zárkózhatván el az iskola a fejlődő és haladó kortól, természetes, hogy a végzendő tárgyakat és az anyag mennyiségét tekintve, nagyon nagy a különbség a régi és az új iskola között. Nemcsak a tárgyak szaporodtak meg, hanem egyes tárgyaknak köre is bővült, anyaguk jóval több lett. S e tekintetben még épen nincs megállapodás. Az élet mindig többet és többet követel az iskolától, s a gondolkodó elméket állandóan foglalkoztatja a tanítandó anyag mennyiségének és körülhatárolásának kérdése. Sokan az iskolát azzal akarják tökéletesíteni, hogy valamely divatos áramlattól elragadtatva, folyton újabb és újabb tárgyakkal kívánják növelni az iskola munkakörét, azon hiszemben, hogy az ifjút annál jobban elkészítik az életre, mennél jobban megrakják elméjét mindenféle hasznos és nem hasznos tudnivalóval. Az ilyenek ne téveszszék el szemük elől, hogy a harczra nem az van legjobban felkészülve, a ki mindenféle vágó és szúró szerszámot,
