Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
28 sen leköti a gyermeket és foglalkoztatja erőit és tehetségeit. Csak meg kell figyelni, milyen nagy örömet szerez a kis gyermeknek egy-egy játékszer; órákig el tud vele játszani, miközben reá nézve megszűnik az egész világ; legalább nem vesz tudomást róla. A játékszerek közöl is többre becsüli, a mit maga csinált, bármilyen kezdetleges is az. Az öröm, mely ilyenkor rózsákat rajzol arczára s mosolyt csal ajkára, tulajdonképen a kielégített önmunkássági ösztönből fakad. Hát még mikor kint a szabad levegőn mozoghat, ugrálhat, játsz- hatik társaival, akkor nyilatkozik csak meg igazán tevékenysége! Egy perczig sem pihen; lelki és testi erői mind munkában vannak. Ezáltal izmai erősödnek, bizonyos testi ügyességre tesz szert s egyúttal megszokja erőinek, tehetségeinek használatát. Nem akar a többitől elmaradni, nem akar nálok ügyetlenebb lenni, megfeszíti tehát akaratát, hogy minél jobban érvényesíthesse erőit, s így lassan-lassan energia fejlődik benne, a melyet később a nevelés komoly munkára, nagy feladatok végzésére használ fel. Természetes, hogy üdvös a gyermek lelki fejlődésére, ha a szülő éber szeme figyelemmel kiséri játékát; nem azért, hogy mindig figyelmeztesse, hogy megfékezze nagy játékkedvét s a játék folyamát szükebb korlátok közé szorítsa, hanem hogy esetleg a gyermeki gondatlanságból veszedelem ne származzék. Többet ér a gyermek testi és lelki fejlődésének szempontjából az ilyen játék, mintha szülői sétálni viszik, a hol nagyon nyugodtan kell viselkednie, vagy ha felnőttek társaságában kell csöndesen üldögélnie s nem futkározhatik kedvére. Az a gyermek, a kit igy nevelnek, a ki folyton felnőttek társaságában forgolódik s nincsenek egykorú játszótársai, nagyon komoly és koraérett lesz. Értelme talán előbb kifejlődik, mint a társaié, de ez legtöbbször a testi fejlődés rovására megy és kiöli a gyermek leikéből a naivságot, az érdeklődést, a jókedvet. Hadd játszszék tehát a gyermek, míg elérkezik a rendszeres tanulás ideje s a gyermek iskolába kerül. A játéknak szerepe azonban ezzel nem szűnik meg; ezután is fontos tényező lesz a gyermek nevelésében, mert a játék állítja helyre a gyermek szervezetében a tanulás által megzavart egyensúlyt. A munkában kifáradt erők és lelkitehetségek a játék alkalmával megpihennek, míg a lekötött és tétlenségre kárhoztatott erők működnek, és igy a gyermek tehetségeinek fejlődése harmonikus lesz. Az iskola tehát nem hagyhatja figyelmen kívül a játékot, melyet a maga czéljaira nagy eredménynyel használhat fel. Gossler, porosz közoktatásügyi miniszter, 1882. október 27-én kelt rendeletében igen szép szavakkal ajánlja az ifjúsági játékokat mindennemű iskolák tanítóinak figyelmébe. „A nevelésre nézve nagyon fontos, hogy az ifjú életének ez a része, melyre a régibb nemzedékek oly nagy gondot
