Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
29 fordítottak, ismét fölvirágozzék. Az ifjúságnak gyakrabban kell alkalmat adni, hogy a szabadban erőit és ügyességét fejleszsze és örüljön a küzdésnek, a melylyel minden igazi játék jár. Alig van eszköz, mely alkalmasabb yvolna arra, hogy a lelki fáradtságot megszüntesse, a testet és lelket felüdítse s igy mintegy kedvet és erőt öntsön a gyermek leikébe munkájának végzésére. A játék fölkelti és erősíti a munkás élethez való kedvet s a kitűzött czélokhoz és feladatokhoz való odaadást.“ Figyeljük csak meg a gyermeket a játék után s tapasztalni fogjuk, hogy arany igazság rejlik e szavakban. A melegtől eltikkadt virág, mező, erdő nem üdül fel jobban egy-egy csöndes nyári eső után, mint a tanulásban és figyelésben kifáradt gyermek a játék után: nagyobb lesz az érdeklődése, a munkakedve, a munkabírása. Megvallom, hogy nem szeretem az olyan gyermeket, a ki nem vegyül bele társainak játékába, hanem félrehuzódva csak tétlen szemlélő akar maradni. Az ilyenben nagy a hajlandóság a lustaságra, vagy a mi még rosszabb, korán érett gyermek, a ki méltóságán alul való dolognak tartja a játékot, mert ő már bizonyos szempontból előbbre van társainál s olyan dolgokra és szórakozásokra vágyik, melyek a sokkal fejlettebb korhoz tartoznak. Nem kell azonban túlzásba vinni a játékot, a mely utóvégre is nem lehet önczél, csak eszköz arra, hogy a gyermek lelkitehetségeit felfrissítsük, a munkásságra való készségét előmozdítsuk s ne engedjük lelkében elhamvadni azt a tüzet, melyre majdan férfiú korában nagy szüksége lesz. Fékeznie kell tehát az iskolának az olyan játékot, mely őt czéljának elérésében gátolja, mely a gyermeket a tanulástól elvonja. Folytonos játék, mely a munka rovására megy, köny- nyen azt a gondolatot kelti fel a gyermekben, hogy az egész élet csak játék, s majd nem lesz benne munkakedv akkor, mikor férfiúi munkájára a haza számot tart. Nagyon jó tehát, ha a tanító figyelemmel kiséri tanítványai játékát. Igen érdekes tapasztalatokra tehet szert ilyenkor, melyeknek nevelői munkájában nagy hasznát veheti. A gyermek lelke ugyanis játék alkalmával nyílik meg legjobban; lelkitulajdonságai, esetleges hibái, melyeket talán máskor nem vett észre a tanító, ilyenkor látszanak meg, mikor megfeledkezve mindenről, teljesen átadja magát a játéknak. Pedig a tanítónak feladata teljesen kiismerni a gyermeket, ha nemcsak tanítani, hanem egyúttal nevelni is akar. Néha-néha a tanító is belevegyülhet a játékba, de nem azért, hogy a gyermekek akaratát elnyomva, mintegy parancsszóra intézze a játékot, hanem hogy leereszkedve hozzájok növelje játékkedvöket. A gyermek ösztönszerüleg megérzi és eltalálja a játékban a helyeset és jót, csak szabadságot kell engednünk neki, hadd nyilatkozzék és foglalkozzék képzelő tehetsége.
