Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
A gyermekben lassan-lassan fejlődni kezd az értelem is, ébredez az Ítélőképesség. Minden dolog iránt érdeklődik, megnéz, megfog, megtapogat mindent; azt is szeretné tudni, mi van egyes tárgyaknak belsejében, s ha másképen nem tud hozzájutni, széttöri, csakhogy a belsejükbe láthasson. Sok játékszer esik áldozatául a gyermek tudásvágyának, de nagy hiba volna ezért megbüntetni, mert ez elnyomná lelkének jelentkező önmunkásságát. Ha a gyermek nem tud eligazodni egyes dolgokon, kérdésekkel ostromolja szüleit, mert érdekli minden, a mit maga körül lát. Kérdései, különösen ha többször ismétlődnek, sokszor terhökre válnak a szülőknek ; de soha sem szabad őket felelet nélkül hagyni, vagy épen ideges kifakadásokkal visszariasztani a gyermeket, hiszen ezekből látni, hogyan munkál a gyermekekben az a belső tűz, mely az öntevékenységnek forrása. Ha a gyermek észreveszi, hogy kérdései nem tetszenek a szülőknek, sőt sokszor boszantják őket, bátortalan lesz, elveszíti kedvét és így lassan-lassan kivész belőle az az érdeklődés, a mely nélkül majd később nem tud boldogúlni az iskola. Ne restelje tehát a fáradságot a szülő; bármilyen furcsáknak tűnnek föl sokszor a gyermek kérdései, mindig föl-fölcsillan belőlük a gondolkodó, munkálkodó értelem. Elégítse ki a gyermek tudásvágyát, de soha se téveszsze szem elől, hogy a feleletnek a gyermek, értelmi fejlődéséhez kell alkalmazkodnia, különben érthetetlen lesz, és így a gyermekre nézve kárba vész Ilyenformán mintegy játszva, könnyedén sok dolgot megtanul a gyermek, lelkivilága új meg új képzetekkel gazdagodik, értelmi tehetsége fejlődik, s a mellett egyre jobban erősödik lelkében az önmunkásság ösztöne, a mely cselekvésre, tettre sarkallja s nem engedi henyélni. Nem helyes azonban a gyermeket, míg hatodik évét be nem töltötte, rendszeres tanulásra kényszeríteni, vagy épen iskolába adni, mert ez a testi fejlődés rovására megy s előbb vagy utóbb megboszulja magát. Hiszen úgyis megvan a gyermeknek a maga munkája, a maga foglalkozása: a játék, a mely foglalkoztatja a gyermek tehetségeit, felfrissíti testét és lelkét, és ha a kellő irányban halad, a legbiztosabb előkészület az élet munkásságára. A bölcsek és paedagogusok már a legrégibb időben felismerték a játék fontosságát. „A gyermekek játszszanak, mondja Plato, még pedig olyan játékokat válaszszunk számukra, a melyek a jövendő életpályájokhoz való hajlandóságot neveljék bennök.“ Nagyon fontosak a gyermek játékai, mert az önmunkássági ösztön bennök nyilatkozik meg azon korig, míg a gyermek tehetségei és erői más irányban nem indulnak meg. A játék, bármilyen egyszerű legyen is formája és tartalma, telje-
