Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
21 minden tehetségét: az értelmet és emlékező tehetséget, az érzelmeket és Ízlést, a képzeletet és akaratot, nem pedig egyiket a másik rovására? Fölkeltjük-e bennök a munkakedvet? Hozzászoktatjuk-e őket a komoly munkához, az önálló gondolkozáshoz ? Kiválóan fejlesztjük-e bennök a vallás-erkölcsi és hazafias érzést, a nagy és nemes tetteknek legfőbb rúgóit? Ha igen, akkor nyugodtak lehetünk, mert megvetettük alapját az egyén és a haza boldogulásának, míg ellenkező esetben úgy járunk, mint a ki egy gyöngén összetákolt, felszereletlen hajót bocsát ki a tengerre, a hol esetleg nagy viharok várnak reá. A nevelés nagy munkájában kétségkívül a legfontosabb szerep jut az iskolának, melyre épen azért minden müveit nemzet nagy gondot fordít: egyrészt sokat költenek a közoktatásra, a melyet fontos nemzeti ügynek tartanak, másrészt a legkiválóbb bölcselők és gondolkozók iparkodnak megtalálni azt az iskolai rendszert, a mely a czélnak legjobban megfelel. Csak sajnálni lehet, hogy mi anyagi erőnknek csekély részét fordíthatjuk az iskolákra, úgy hogy e tekintetben Európa sok kisebb állama fölülmúl bennünket. *) Pedig e nélkül mit ér, ha megtaláljuk is a legideálisabb rendszert, mely a jövő nagy munkájára és nagy czéljaira legbiztosabban előkészíti a nemzet ifjúságát, mikor terveinket nem valósíthatjuk meg pénz hiányában? Az iskolák javítását czélzó törekvésekben, tervelgetésekben nincs hiány. Sokat gondolkozunk, beszélünk, írunk arról, hogyan lehetne a tényleg létező sok bajon segíteni s hogyan lehetne iskoláinkat úgy szervezni, hogy az emberiség egyetemes művelődésének részeseivé tegyék az ifjúságot, de egyúttal kiválóan fejleszszék benne a nemzeti, a faji sajátságokat, melyekre éppen nekünk oly nagy szükségünk van. Hogy sok még a tennivalónk, az kétségtelen ; de nem szabad szem elől téveszteni, hogy épen e téren szükséges a legnagyobb óvatosság és megfontolás. Hiszen közoktatásunknak a közelmúlt időkben az volt a főhibája, hogy kellő megfontolás nélkül, gyors egymásutánban hoztak be reformokat, melyeket rövid idő múlva meg kellett változtatni, mert nem bizonyultak czélszerüeknek. Ez a kísérletezés nagyon veszedelmes; azok tudják ezt legjobban, kik figyelemmel szokták kisérni a gyermek fejlődését és látják, hogy sokszor egész nemzedékek vallják kárát a megfontolatlan reformnak. Ezért megnyugvással töltheti el az igazi haladás barátait a közoktatásügy ezidei vezetőjének az a nyilatkozata, hogy *) A „The Statesman’s Jearbook“ megbízható közlései szerint 1898-ban egész Európában csak az egy Oroszország volt mögöttünk abban a tekintetben, hogy évi budgetjének kisebb százalékát költötte kulturális czélokra, míg Poroszország kétszer, Anglia négyszer annyi százalékot áldoz a közművelődésre. Románia anyagi erejének ötszörös részét fordítja iskolára s lépést tart vele Bulgária is“. (Tanáregyesületi Közlöny XXXII. évfolyam, 26. szám.)
