Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
22 „külföldi intézményeknek puszta átültetése, egyes szaktudósok ki nem forrott elméleteinek vakmerő megvalósítása benne támogatóra nem talál“. *) Úgy látszik, attól sem kell tartanunk, — a mi eddig divatban volt — hogy t. i. általános, nagy conceptio nélkül csak egyes iskolafajokat próbáltak javítgatni, pld. a középiskolát, míg az elemi, de különösen a felső oktatás terén nagyon kevés javítás történt; pedig egyik iskolafaj a másikkal szerves kapcsolatban áll, egyik a másiknak előfeltétele, előkészítője, s a legnagyobb hibát követi el, a ki megbolygatja az egyiket, a nélkül hogy biztos, egységes áttekintése és felfogása volna az egészről. Ám az iskolák reformjánál nem szabad megfeledkezni a régi iskoláról sem. Az igaz, hogy módszer tekintetében azóta nagyot haladtunk; egyes iskolafajoknak még a czélja is jóformán megváltozott, de azért mégis sokat tanulhatunk a régiektől. Bármennyire szeretik is egyesek a régi iskolákat és rossz módszeröket ócsárolni, meg kell valla- niok, hogy azok minden gyöngeségök mellett is megfeleltek czéljoknak. Hiszen hogy mást ne említsek, a jelen század első évtizedeiben (1806— 1848) semmiféle haladás nem mutatkozik a gymnasiumokban az első Ratio educationis korszakához képest (1777—1806.) s ime mégis ezek az iskolák nevelték a reformkorszak vezéregyéniségeit, kik telve bölcs belátással, lelkesedéssel, kitartással a nemzeti átalakulás nagy munkáját végrehajtották. Tehát rendszerük jóságát igazolta az élet, mely a nevelésnek és oktatásnak legilletékesebb próbája. Közoktatásunk múltja kétségkívül megmutatja nekünk, hogy különösen a középiskolában ne az ismeretek túlságos hősége legyen irányelvünk ; ne az legyen a főczélunk, hogy minél több, különböző ismerettel tömjük meg az ifjú agyvelejét, hanem inkább kevesebb, de világos és biztos ismeretekkel lássuk el. A jelszó legyen: „Non múlta, séd múltúm.“ Az ismeretek tömegében minél nagyobb összhangot, egységet teremtsünk, egyiket a másikra vonatkoztatva, mert e nélkül csak zavart és homályosságot idézünk elő a gyermek lelkében. E czélból különösen az alsóbb osztályokban iparkodjunk megszüntetni a szaktanítás káros hatását azzal, hogy a rokon tárgyak lehetőleg egy tanár kezébe kerüljenek. A régi iskola tanít meg minket arra is, hogy ne vigyük túlzásba az oktatást, az értelem fejlesztését, más lelki tehetségek és a testi fejlődés rovására is. Nem is szorul bizonyításra, milyen káros hatásai vannak az értelem túlságos fejlesztésének, mely a szivet parlagon hagyja; mely nem iparkodik a gyermek lelkében a nemes érzelmeket fölkelteni s a rossz indulatokat és szenvedélyeket még csirájokban kiirtani; a mely nem törekszik megerősíteni az akaratot a jó követésére, szóval a mely ‘) Wlassics idézett beszéde.
