Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
14 A magyar nemzet múltja, történelme — mondja egy jeles Írónk, Mindszenty Gedeon — keserves, nagyon keserves, de sok gyönyörű emlékkel is van telve. Olyan mint a széltében-hosszában elborult ég, de melyen mégis ékesszinű szivárvány ragyog; mint a kopár, szikes puszta, de melyen mégis látni egy-egy zöldülő fát, egy-egy vigan hullámzó vetést. — Ki szenvedett, ki sírt annyi könnyet mint a magyar? Kinek húzta meg török, tatár annyit a halálraváltót mint neki, s ki támadt fel annyiszor halottaiból mint ő? Ki volt egyenetlenebb s kegyetlenebb önfajához, önvéréhez mint ő? s ki nyújtott hamarabb baráti jobbot, testvéri csókot mint ő? A fény és árnyék; alacsony érdek és szűz hazafiság; ármányos bűn és szeplőtelen szentség, kétszínű gyávaság és a legbátrabb, legegyenesebb hősiesség egymást váltják fel nemzetünk történetében; úgy hogy ki azt figyelmes észszel s érző szívvel végiglapozza, megtanul igazán sírva vigadni; megtanulja a gondviselő Istent imádni. Te tártad mindezt fel előttünk, szeretett Tanárunk, szivedből átsugárzó lelkesedéssel és hévvel, hogy szeressük e hazát, mely bölcsőnk és sírunk, rendületlenül, ne szóval, hanem tettekkel. A magyarok Istenének áldását esdem fejedre a költő szavaival: „Ki szívet alkotál s belé érzelmeket Szeretni lángolón hazát és nemzetet, Kinek hatalma szab törvényeket s határt, Jóság szent Istene, áldd meg e jó tanárt!“ * Végül Sajóssy Alajost, a harmadik jubilánst, a következőleg üdvözlé: Légy üdvözölve te is általunk, ihletett mestere a festészetnek, ki elméd erejét, kebled lelkesültségét s kezed ügyességét nem hiábavalóságra pazaroltad, hanem Isten dicsőségére szentelted, szem előtt tartva a királyi zsoltáros szavait: „Uram! szerettem a Te házad ékességét.“ Az Úr, minden jónak kútfeje, meg fog téged jutalmazni, mert a Bold. Szűz és a dicsőült szentek, kiknek képeit középülésre megfestetted, esedeznek éretted fönn, a csillagok honában, hogy élj soká s boldogúl. Ezután dr. Csutorás László, ügyvéd s érseki jogakadémiai tanár, üdvözölte a jubilánsokat a világi állású volt tanítványok nevében: Beszéde így hangzik: Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Mélyen tisztelt Tanár Urak! Megjelentünk Önök előtt a mai napon mi is, a világi állású volt tanítványok, hogy kivegyük részünket mi is ebből az ünnepségből, melyet a szív legnemesebb, legszebb érzelmei: a szeretet és hála rendeznek az Önök tiszteletére.
