Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
13 Ragyogó sarkcsillagunk, tündöklő példaképünk voltál: „ . . . a küzdő férfit Bámulattal nézem, Ki gyors lábbal futja Nagy, nemes pályáját, S a dicsőség bércze Felé hág merészen. Gyönyörrel nézem ón Lelke dicső hevét, Szikrázó fény jegyzi Tündérragyogással Magas röptét, miként Illés lángszekerét“. . . (Szemere Pál.) És fenkölt lelkednek, szerető szivednek szétosztogatott kincseiért mit adjunk mi neked, szeretett Mesterünk és drága tanárunk ? „Nincs aranyunk s báj ló pengésü fényes ezüstünk ; Nincs, de nem is méltó hozzád az ilyen ajándék : Föld pora ez s henye birtokosát a földbe csavarja Megköti a lelket, pedig ennek fényes egébe, Honnan alászállott, szabadon kell visszarepülni.“ (Vörösmarty.) Dicséreteinkkel magasítsuk-e bokros érdemeidet, melyeket a keresztény nevelés terén, szentegyházunk és szeretett hazánk javára szereztél? ... Óh de .. . „Már ércznól is erősb oszlopod áll s magasb Mint sok kincsbe került pyramisok; nem árt Ennek záporesö s éjszaki szél dühe.“ (Virág Benedek.) Mert szívvel s lélekkel oktattál bennünket, „dijúl nyerél hű sziveket.“ (Czuczor.) S vájjon „Mi mélyebb mint a tengerek, És benne gyöngyök termenek, Melynek van csöndé, vészei Szent tárgyai, szent érzeti ? A SZÍV, a SZÍV, SZÍV!“ (Erdélyi János.) Fogadd tiszteletünk és hálánk zálogául szerető szivünket, melynek minden érverése, minden lüktetése, minden dobbanása e hő óhajtást hangoztatja: Isten éltessen sokáig s boldogúl! ❖ Majd Miskovics Elek felé fordulva, következőleg üdvözlé a jubiláns tanárt: A hála és tisztelet legbensőbb érzelmével üdvözöllek volt tanítványaid nevében téged is, szeretett jó tanárunk, ki édes hazánk viszontagságos történetét tanulságosan állítád elénk.
