Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898

Tartalomjegyzék

7

ősz királyunk ős imádkozzál, veled sírunk, veled imádkozunk, ez ad neked, ez ad nekünk vigasztalást, megnyugvást !

Még jobban ragaszkodunk most hozzád, szent hitünk: felemelsz szomorú helyzetünkből, erőt adsz, hogy küzdjünk a bűnt termelő vallástalanság ellen Még jobban szeretünk most téged, magyarok gyászba borult királya; vigasztalásodra sietünk, bár magunk is vigasztalásra szorulunk. Még jobban rajongunk érted, magyarok könyező nemzete; édes vagy nekünk akkor is, mikor szenvedsz, mikor búsulsz.

És Te, nemzetünk szegény édes anyja, békén pihenj! Itt kellett hagynod a földi koronát; erényeidért, szenvedéseidért legyen jutalmad a mennyei korona!

«Bár fönn lebegsz már, mégis ugy-e látod:

Sír a magyar! Óh ez a nép imádott!

A kőnyet, amit lánczunkra hullattál,

És amit a haza bölcsének adtál,

Mint tündöklő, királyi ékességet:

Most millió szem adja vissza Néked!»

Áldott lesz, áldott marad emlékezeted! Isten óvja e nehéz időben a királyt, a nemzetet!