Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1897
Tartalomjegyzék
92 vallás hőseit, a régi szerzeteseket, a pogányság durva és embergyülölő remetéinek sorába, sőt azok mögé állítsa. Felkeresi Tliebais hegyeit, hogy a mi régi szent remetéink kényeit és fohászait kigúnyolja. Szerinte „exaltált képzelődés, kegyetlen szigorúság és lélia semittevés jellemzi a keleti szerzeteseket, a kereszténység e fakirjait“ ; Cybele őrjöngő papjait látja feltámadni szent Ferencz és szerzetestársai szegényes ruhájában; a dominikánusokban a brahminok utánzóit keresi; a japáni bonczok jámbor csalása a jezsuitákat juttatja eszébe; s „ha valaki — így szól — a bnddhaismus legendáit olvasta, a régi cisterciták szigorú életmódjában nem lát semmi külöuöset“. — „Igazán közönséges prózai emberek a kereszténység szerzetesei — így kiált fel — az erdőkben csatangoló druidákhoz s még inkább a brahmánokhoz képest, kik az indus tánczosnők lábai elé borúinak!“ Megvallom, hogy az összehasonlító történetírásnak ez az iránya lelki nyugalmam egyensúlyát megingatta; mert — gondoltam magamban — ha csak egy morzsányi igazság rejlik is e rosszakaratú elfo- gúltság mögött, akkor én iszonyú tévedésben voltam eddig a szerzetességről. Töprengeni kezdtem magamban. Előszedtem emlékezetemből, a mit valaha a különféle vallások rendszereiről csak tanúltam és olvastam, s ellenpróbát állítottam fel magamnak eklcépen: Tegyük fel, hogy igaza van az én könyvemnek; akkor mindenféle szerzetes életnek szükségkép ugyanaz az eredménye, mint a kath. egyházban levő szerzetes életnek; mert egy vallás igazi szerzetes-élete nem egyéb, mint annak a vallásnak a legmagasabb fokban való gyakorlása. Lássuk hát, hogy erkölcsi, tudományos és társadalmi tényekben — mert ezeken épül az emberi műveltség — mit adott a katholikus egyházon kívül levő szerzetes-élet az emberiségnek. Ugyan mit hoztak a világra a druidáknak az erdők homályában űzött titkos cselekedetei? Kegyetlen barbárságot és a fagyöngy imá- dását. Az egyiptomi Isisnek szolgáló papság, mely, Porphyrius szerint, a legkeményebb sanyargatásnak vetette magát alá, mit hozott létre sötét barlangjaiban? Semmi egyebet, mint a termékenyítő hagyma istenítését és egy tárgynak, melyet nevén neveznem nem szabad, lealacsonyító imádását. És az oly szigorú elzárkózottságbau örök hajadon- ságra ítélt vesztaszüzek kinek áldozták életük virágát és tiszta kezüket ? Pusztán a tűznek és a hamunak. Tekintsük meg a mohamedanisnms sokféle felekezetét. Nézzék azt a rongyokba burkolt derviscsapatot: koldus-tarisznya a hátán, egyik kezében imaformulája, a másikban fényes pengéjű tőr, melylyel testét meghasogatja; elhagyott romok közt alszik, vadnövényekből él, maga vágta sebek helyei borítják csupasz keblét, vállára megnövesztett hajának összecsapzott szennyes fürtjei omolnak, szent mondásokat mormol. Ezek az alkorán szerzetesei; közöttük nincs embere a szeretetnek,
