Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1897
Tartalomjegyzék
91 énekkara. 6. „A szerzetes rendekről.“ Felolvasás. Tartotta az intéz, igazgató. 7.* „Kis phantasia “ Lányi Ernőtől. Hegedűn és zongorán előadták ifj. Lányi Ernő és Lang József III. oszt. tanúlók. 8. „Zircz.“ Ünnepi óda. Greska Kázmér dr. tanártól. Szavalta Ábel Pál V. oszt tanúló. 9.* „Király-induló.“ Huber Károlytól. Négykezes zongorakisérettel előadta a főgymn. ifjúság énekkara. A felolvasás ekképen szólt: Mélyen tisztelt Zendégközönség! Egy fővárosi antiquaries boltjában, úgy nyolcz-kilencz esztendővel ezelőtt, egy előttem egészen ismeretlen könyv akadt kezembe, egy posi- tivista philosophus könyve. Felnyitom, csak úgy találomra. Látom, hogy szerzetesekről van benne szó. Kiváncsi lettem, hogy mit és mikép irhát a szerzetesekről egy positivista philosophus, a kinek lelki szeme semmit sem lát túl az anyagon, a ki előtt a lélek is csak puszta anyag, megfínomodott formában. Megvettem s útközben elolvastam. Azt meg kell vallanom, hogy ügyesen, tetszetősen, érdekesen volt Írva, de kimondhatatlanúl gonosz szándékkal, annyira, hogy mikor a végire értem, elszomorodva így sóhajtottam fel magamban: „Istenem, minő rombolást tehetett és tehet még ez a könyv azok lelkében, a kik csak olvasnak, de nem gondolkodnak.“ Ez a könyv jutott eszembe, mikor a felett tűnődtem, hogy miről tartsak felolvasást ezen a mi kiváltképen szerzetes emlékünnepünkön, s azt gondoltam, hogy nem végzek talán egészen hiábavaló munkát, ha ennek a könyvnek kapcsán, mint a forgó panoráma teszi, gyorsan változó képekben bemutatom Önöknek a pogány és a keresztény világ aszkétáit, remetéit és szerzetes rendjeit, hogy, látván, magok ítéljék meg, mélyen tisztelt Hallgatóim, érdemes dolog-e a XIX. század legvégén egy nyolcz százados szerzetes rend születése napját ünnepelni. Előre bocsátom, hogy vallás a szó általános értelmében vett szerzetesség nélkül eddig még nem volt. És e szempontból a protestantizmust nem lehet felhozni czáfolatul, mert az, mivelhogy áldozata nincs, a szoros értelemben vett vallások sorából kilépett. A rendkívüli vezeklés meg a magába vonúló szemlélődés a vallás természetéből és az emberi lélek mivoltából ered. Minden vallásban, mint minden tudományban és művészetben, két rész van: egy elemi, a közönségesebb lelkek számára, vagyis a széles ösvény, ajárt út, melyen a hívők serege halad, — és egy magasabb, transcendentalis, mely nagyobb erőt, több áldozatot kíván s azoknak a kiválóbb szellemeknek számára való, kik a szemlélődés útján a mysticismus felséges magaslatára törekszenek. A hadseregben szükségesek a hősök, a vallásban a szerzetesek. Az én könyvem írója arra törekszik, hogy a bálványimádó népek vallásában a keresztény aszketismusnak mását meglelje és a keresztény
