Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
» > 52 influenzáról már alig beszéltek, szobájában tartotta, akárminő kis mértékű is, de influenza volt s nyomát ott hagyta baltüdejében. Régi csúzos bántalmai is megújultak utána, s bár a márcriusi kamarazene- és felolvasó estélyek rendezésében megint tevékeny részt vehetett, mégis arról kezdett gondolkodni, hogy csak az iskolai év végéig viszi hivatalát s aztán nyugalomba vonul. A melegebb idővel megjött azonban ereje, s az évzáró ünnepen a munkára nevelésről szóló érte- kező-beszédét szinte elfáradás nélkül olvasta fel, fürdőzése alatt pedig egész kedvvel fogott neki az akadémiában DanHik püspök felett tartandó emlékbeszédének kidolgozásába. Félre is tette a nyugalomba vonúlás gondolatát. Örült, hogy munkálkodhatott. Juhászra gondolt, a ki nyugalomban töltött pár éve alatt gyakran ismételte, hogy „a régi munkás napok élveit még az a tüntető szeretet sem pótolja, mely- lyel társai körülveszik.“ Egy egész évet szokatlan jó egészségben, derűit kedélylyel és szakadatlan munkában töltött ezután. „Tehát 1891 . . !“ — így kezdi újesztendőkor naplóbejegyzését. „Hogyan remélhettem volna Egerbe telepedésemkor (1819. október elején), hogy ezt az évet is teljes épségben és munkában fogom megérhetni! Az élet főjóságú Urának, sorsunk intézőjének, ritka kedvezéséből ime itt vagyok teljes munkaerőben s jó kedvvel dolgozom. Dicsőség és örök hála érte szent nevének!“1) Hosszú emlékbeszédével ekkor már elkészült s utána a kamarazenei előadásokkal kapcsolatos felolvasások sorát, mint az előző években, megint ő nyitotta meg. Más években ősztől tavaszig alig hagyta el szobáját; most az eléggé zordon télen át is mindennap megjelent társai közt s órák hosszat elbeszélgetett velők a régi idők társadalmi és irodalmi viszonyairól. Supka Jeromos apát február 17-én meghalt; lelkeüdvéért ő végezte az üuuepélyes gyászajtatosságot, s ápril elején az apátválasztásra, bár kora és hűlékenysége miatt fülmentethette volna magát az utazás alól, ő is megjelent Zirczen, pedig oda jókora utat, itt-ott még hófalak közt, kocsin is kellett tennie. Az 1891/2-ik év folyamán két kiváló iskolai ünnepet rendezett az intézet: szeptember 21-én, gr. Széchenyi István születése napjának századik évfordúlóján, és június 8-án, a király és a királyasszony koronázásának huszonöt éves jubileumán. A „legnagyobb magyar“ felett még Szvorényi tartotta meg az emlékbeszédet s a deczember- ben szokás szerint megkezdett kamarazene- és felolvasó estélyek egyikének fele idejét hasonlókép az ő felolvasása foglalta el; a koronázás fényes emlékünnepén azonban már csak a hallgatók közt volt ; a tanári testület egyik tagját, Ledniczky Ipolyi, kérte fel az alkalmi ‘) Igazgatói napló. 1890/1. A
