Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
4 nak is megfelelőiem átdolgozzák, vagy épen újat, az Eötvösénél jobbat, készítsenek, a ministeriumban sem idő, sem erő nem volt. Maga Pauler, ki az Eötvös örökébe, hova „erői elégtelenségének érzetében sohasem vágyódott.“ az egyetem büntetőjogi székéből lépett át, tehetség és tanulmány dolgában távol állt attól, hogy Eötvös helyét egészen betöltse és közoktatásunk fejlesztésére az eddigieknél biztosabb utat- módot találjon; emberei meg egytől-egyig ahhoz voltak szokva, hogy csak kész tervek részletein s azokon is mindenkor határozott utasítások szerint dolgozzanak. Valamit azonban mégis csak kellett tenni, a mi a nagy zűrzavarban a rendnek és az állandóságnak legalább színével bírjon és az aggodalmat, melyet Eötvösnek politikai és társadalmi fejlettségünkhöz képest még korai reformtörekvései keltettek, úgy a hogy lecsillapítsa. Az aggodalom legnagyobb a protestánsok közt volt, a kik középiskolai oktatásunk rendszerének egységes — nemzeti — alapra építésétől, a hogy Eötvös tervezte volt, egyebek közt autonomiájok függetlenségét is féltették. Mindenekelőtt ezek aggodalmát kívánta hát Pauler minister eloszlatni, hogy a képviselőházban az ellenzéktől, melynek, többé- kevésbbé, mindegyik árnyalata a protestáns felekezetek érdekeit szolgálta, legalább e részt nyugta legyen, saját pártjának pedig, melyben szintén a protestáns érdekek szószólói voltak többségben, hajlandóságát előre is megnyerje. Hanem mikor így a protestáns felekezeteknek középiskoláik teljes érintetlenségét kivétel nélkül biztosította, ugyanakkor, hogy a szerb és oláli nemzetiségek kezébe maga ellen fegyvert ne adjon, a szintén autonom görög keleti egyház középiskoláinak ellenőrzéséről is le kellett mondania; s ezzel sok olyan kényes helyzettől megszabadult ugyan, mely erejét és ügyességét kemény próbának vetette volna alá, de a középiskoláknak törvény útján való rendezését csak annál nehezebbé, sőt jó időre merőben lehetetlenné tette. Pedig a középiskolai törvényjavaslattal kezdetben, úgy látszik, egész komolyan foglalkozott s letárgyalását, ha nem is azon a már végére siető országgyűlésen, de a következőnek, az 1872/75-ikinek, elején mindenesetre lehetségesnek hitte, mert az Eötvös-féle csonka tantervhez hónapokon át hozzá sem nyúlt s a tanári testületekhez, melyek a következő — 1871/2 — évre, főkép a görög nyelv tanítását illetőleg, tájékoztatást kértek tőle, még július közepén is azt a kérdést intézte, hogy „a fennálló tanterv módosítását, míg a középiskoláknak törvény általi rendezése bekövetkezik, czéíszerűnek tartják-e,“ s az esetben is „ha czéíszerűnek, sőt talán szükségesnek tartanák“, kikötötte, hogy a módosítást illető javaslataikat mennél szűkebb körre szorítsák. *) *) Hivatalos iratok, 18701.
