Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
40 főgymnasium egyik világi tanára és az „Eger" czímű hetilapnak 1871 óta szerkesztője, május 30-án előzetes értekezletre hívta magához a város értelmiségének elejét; ott az ünnep részleteit megvitatták és huszonnégy tagú rendező bizottságot alakítottak. A rendező bizottság elnökévé, egyhangúlag, Szvorényit választották meg, alelnö- kévé Zalár Józsefet, jegyzőivé Szabó Ignácz és Maczki Valér főgym- nasiami tanárokat, tagjaivá pedig a főkáptalanból Danielik püspököt, Tárkányit és Zsendovics Józsefet, a főgymnasium tanárai közül Májer Alberikot és Horváth Zsigmodot s ezeken kívül a városi előkelőség legnevesebb tagjait. A bizottság, Szvorényi elnöklete alatt, számosabb gyűlésben megállapította az ünneplés sorrendjét s mint főbb mozzanatait, a költő életnagyságú térdképének megfestését, szülőházának — a görög keleti lelkészlaknak — feliratos emléktáblával megjelölését s az ünnepen mindkettőnek leleplezését és összes müveinek egybegyűjtését s kiadását határozta el. A kép megfestését a jónevü Mücke Ferencz pécsi festő ecsetére bízták, a ki ekkor Egerben aiczképeken dolgozott; Vitkovics müveinek összegyűjtésére és kiadására pedig, mint legilletékesebbet, Szvorényit kérték fel. Az ünnep előestéjén a törzskaszinóban hangverseny és színi előadás volt, „Vitkovics apotheosisa“ czímű néma képlettel. Az igazi emléküunep másnap a lyceurn felékesített disztermében kezdődött. Az elnöki emelvényen jobb oldalt a költő arczképe állt, balról pedig a magyar tudományos akadémia, a Kisfaludy-társaság s egyéb tudományos intézetek küldöttei foglaltak helyet, s a rendkívül díszes közönségben ott voltak a rég elhúnyt költőnek az ország messze vidékeiről Egerbe sietett rokonai. Szvorényi József nyitotta meg az ünneplést a költészet hatásairól tartott általános érdekű emlékbeszédével, melynek végén láthatóvá lett a kép, a mint a költő élete delén, a század elején divatos magyar öltözetben íróasztala előtt ül. Majd Szabó Ignácz bizottsági jegyző foglalta el az előadó széket s „Vitkovics emlékezete“ czímű tanúlmányát olvasta fel. Két ifjú leány lépett ezután az emelvényre, hogy a költő képét a város közönsége nevében megkoszorúzza. Egy fiatal egri költő, Erdélyi Béla, szavalta még el alkalmi ódáját, mire a közönség, a polgármester befejező szavai után, megindúlt, hogy az ünnep második részének, a költő szülőházát jelölő gránit emléktábla leleplezésének, szintén tanúja legyen. Zalár emlékezett meg itt a költőről, „a ki nem tépte széjjel a köteléket, mely apái népéhez — a szerb néphez — csatolta,“ mégis magyar tudott lenni s „nem magyar csupán, de sőt a magyar művelődés bajnoka.“ Samassa érsek, bár nagybátyja, a történetíró Horváth Mihály, halála miatt távol volt Egertől, megnyittatta palotája termeit s asztalánál fogadtatta Vitkovics rokonait, a küldöttségeket, a rendező bizottságot s a város és a megye előkelőségét. Százötven terítékű asztal várta az ünneplésről visszatérő vendégeket. Danielik püs
