Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
41 pök, mint az érsek helyettese, fogadta őket s ebéd alatt Szvorényival együtt vitte az elnökséget. Az ünnep estéjén a magyar akadémia, a Kisfaludy-társaság és a többi tudományos intézetek küldöttei a cister- cita konvent vendégei voltak.a) Csak egy volt még bátra, az ünnep legmaradandóbb emlékének, Vitkovics munkáinak, kiadása. A kéziratban maradt munkák a költő testvéröcscsének, János budai görög keleti lelkésznek, adományából Fáy András, Döbrentei Gábor és Toldy Ferencz kezén át a magyar tudom, akadémia birtokába jutottak; az akadémia kész-örömest megküldte azokat Szvorényinak, a ki, megbízatásához híven, a mennyire csak lehetett, az akadémia birtokán kívül levő kéziratokat is felkutatta, megszerezte és menten hozzálátott rendezésükhöz. Tavaszra elkészült dolgával, s Vitkovics munkái, előszóval és életrajzzal ellátva, fél századdal a költő halála után, irodalmunk kincseinek sorába kerültek.2) A Kisfaludy-társaság hasonlókép emlékünneppel kívánta megülni Szemere Pál születésének százados évfordulóját, 1885. február 19-ét. Az ünnep emlékét misem teheti vala maradandóbbá, mint a nyelvújítási küzdelmekben s későbbi irodalmi mozgalmainkban is tevékeny részt vett író müveinek kiadása, melyek, legnagyobb részt kéziratban, az irodalomunk fejlődése iránt érdeklődők elől egészen el voltak rejtve. A Vitkovics müveinek rendezésében nyilvánult szakértelem és lelkiismeretes gond arra késztette a Kisfaludy-társaságot, hogy Szemerem űveinek rendezésére és élete történetének megírására a kebelén kívül álló Szvorényit kérje fel, mint a ki a még életben levő írók közt legközelebb állt a rég elhunytnak szívéhez s egyes-egyedűl tudott behatolni zárkozott kedélyének rejtekeibe. És Szvorényi, pedig ekkor már hetvenedik évébe fordúlt, nem hárította el magától a kérelmet, hanem örült, hogy szolgálatot tehet még a köznek és, „ha Isten élteti, emléket állíthat atyai barátja szellemének.“ A munka, melyet magára vállalt, fiatalabb erőt is nagyon megpróbált volna. Csak magoknak a kéziratokban elszórt müveknek megszerzése is sok időt és fáradságot kívánt; mikor aztán tömérdek kérdezősködés, kérés, sürgetés, alkudozás után végre együtt voltak, másfél esztendejébe került, míg a formátlan betűkből álló rengeteg girbe-görbe soron valahogy átkiizdötte magát s a felvilágosító jegyzetek megírása után az életrajz kidolgozásába belekezdhetett; pedig rendesen öt-hat órát fordított napjában erre az egy munkájára. Mégsem fáradt bele; a félelem, hogy, ha nem siet, felvállalt munkája félben maradhat, egyre *) *) Az egri ci-st. konvent korjegyzetei. 1877/8. — „A Vitkovics ünnep Egerben.“ Szerkesztette Szabó Ignáez fögymnasiumi r. tanár, bizottsági titkár. Eger. 1878. (40 lap.) 2) Vitkovics Mihály munkái. Születésnapja százados emlékünnepének alkalmából közrebocsátja az egri Vitkovics-bizottság. Szerkeszti Szvorényi József bizottsági elnök, Budapest.
