Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
37 hallgatástól, de az egész ifjúságot ha akarta volna sem menthette föl, mivelhogy a templomi rend megváltoztatása nem az ő, hanem kizárólag az érsek-főpásztor joga volt. Azt azonban, hogy a templomba járás korlátozása végett ő maga tegyen lépést az érseknél, annál kevésbbé lehetett várni tőle, mert, mint nevelő is. abban a nézetben volt, hogy „a gyermeki akarat ilyetén fegyelmezése ugyanazon jótékony hatással van a későbbi erkölcsi, mint a test tagjainak a tornázásban olykor kényelmetlen gyakorlása a későbbi physikai emberre;“ a kiknek tehát e részt az intézeti rend szigorúsága ellen egészségi tekintetből kifogásuk volt, a főpásztorhoz utasította, a ki egyedül teljesítheti kívánságukat. A legújabb — 1876. XIV. — törvényczikk értelmében ép ekkor tájt (nov. 19.) szervezték a városi közegészségügyi bizottságot. Volt ugyan a városban tömérdek visszás dolog, a min az új bizottság szeme megakadhatott és meg is akadt; de mivel ebben Péternek, abban Pálnak — nyomatékos szavú embereknek — érdeke körét érintette volna, hogy mindjárt legelső felléptével neheztelést vagy épen haragot ne zúdítson magára, egyelőre csak oly dolog után nézett, melynek bolygatása azon kívül, hogy látszólag egyenesen a közegészségügy javítására czélzott, a képviselőtestület és a polgárság előtt még népszerűséget is szerezhetett neki. ígv hozta szóba a bizottság — „minden más egyéb intézkedése előtt“ — a tanúlók templomba járását és fordúlt annak az őszi és téli évszakban megszűntetése végett az egyházi főhatósághoz. Az érsek a gymnasiumra nézve Szvorényit is meghallgatta és, hogy a túlságosan érzékenyeknek legalább ezzel kevesebb okuk legyen panaszkodni, 1877. január 8-án, a városi tanácsülésből hozzá intézett kérelemre hivatkozva, elrendelte, „hogy a főgymnasium tanúló ifjúsága jövőre a november 3-tól virágvasárnapig terjedő időben, köznapokon, a templomba járás kötelezettsége alól fólmentessék.“ Ez engedmény után azonban a rendelet még szigorúbb köteleségökké tette az osztályfőnököknek „a szoros felügyeletet, hogy a tanúló ifjúság az ünnepi és vasárnapi istentiszteleten annál nagyobb pontossággal és buzgalommal vegyen részt.“ Ez a nem új, de ekkor időben már nagyon elterjedt nézetirány, mely szerint a nevelésben a régi „mindent eltűrés“ elvét a „semmit nem tűrés“ elvének kell helyettesítenie, azt a gondolatot adta Szvoré- nyinak, hogy az iskola és a szülő-közönség érintkezésére legkedvezőbb alkalmat, az évzáró ünnepet, az iskola és a család érdekében fel fogja újítani. Ez iskolai ünnep t. i., melyet két évtizeddel előbb, 1855 6-ban, Juhász Norbert honosított meg,2) Bartakovics érsek halála évében, 1873-ban, elmaradt, s attól fogva négy éven át csak annyiból ‘) Igazgatói napló. 1S7C/7. — Hivatalos íratok. 1870/7. 2) 1894/5. évi Értesítő. 156- s köv. 1.
