Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
38 állt az évzárás, hogy a tanulók a Tedeum végeztével visszamentek az iskolába, ott az igazgató rövid beszéd után kiosztotta köztök a jutalmakat, az osztályfőnökök pedig kezükbe adták az évi értesítőt és bizonyítványukat. A felújított évzáró ünnepek, melyek elseje 1877. június 29-én volt — 1875/6-tól az iskolai év egy hónappal előbb, szeptember hóban kezdődött és június hóval ért véget — a régiektől tartalomra is, terjedelemre is különbözött. A régiek nagyon hosszúra nyúltak; az igazgató üdvözlete után a tanúlók, az énekkarnak hathét számra terjedő előadása közben, értekeztek, öt nyelven szavaltak s rendszerint kísérletekkel egybekapcsolt physikai előadást is tartottak, míg a sor a helyi ösztöndíjak és jutalmak kiosztására került, a mit Bartakovics érsek — említettük — mindenkor maga teljesített; az új évzárók ellenben mindössze három énekszámból, egy értekezőbeszédből, az intézet lefolyt évi állapotáról szóló rövid jelentésből s ezzel kapcsolatban az ösztöndíjak és jutalmak kiosztásából állottak. Hanem e szerény foglalatban mindig volt egy-egy nagy értékű tartalom , a Szvorényi paedagogiai értekező-beszéde, mely az évzárást évről-évre nagyon látogatottá, a gymnasium Értesítőjét pedig, hol közölve volt, irodalmi értékűvé1) és a szülő-közönség körén túl is keresetté tette. Szvorényi az évzáró ünnepek útján közelebb akarta hozni a családot az iskolához; azt akarta, „hogy a szülők az iskolát, hol gyermekeik a nap jelentékeny részét töltik, a családnak mintegy második hajlékául tekintsék.“ Attól fogva, hogy betegeskedése miatt a tanítástól fölmentették (1870.), a tanúló ifjúságot már inkább csak egészében látta maga előtt; de, mint a műbíró, ki az előtte álló festményről Ítéletet akar mondani, egész közelről is megvizsgálja ugyan minden részét, a részek összhangját s az egésznek hatását azonban csak kellő távolságból szemlélve állapítja meg igazán: úgy volt ő is. Hosszú — harmincz évi — tanárkodásának ideje alatt szerzett részletes tapasztalatai után most már egészében bírálgatván a gyermeki életet, úgy találta, hogy azt a tömérdek hibát, melyért a szülők sohasem magokat, hanem mindig csak az iskolát szokták okolni, rendszerint a leggondosabb és legarravalóbb nevelő-oktató fáradozása sem javíthatja meg, mert gyökérszálait kívül az iskolán, az első nevelés idejében, vagy azon is túl eresztette be a gyermeki lélekbe. A szülő-közönséggel hivatásánál fogva sűrűbb érintkezései közben csak annál erősebbé vált e meggyőződése. Azért emelte óvó és tanító szavát az évzáró ünnepeken legelső sorban az anyákhoz, élénk képekben állítva eléjök szoros kötelességeiket a nevelés egész folyamán, a bölcsőtől s a gyermekszobától az ifjúnak a világba lépéséig. A jó és rossz hajlal) Szász Károly: Szvorényi emlékezete. Budapest. 1895. 13. 1.
