Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896

Tartalomjegyzék

kötelességet, mikor a. legközelebbről érdekelt város és megye támogatását még álmában sem remélhette, a rend vagyoni helyzetének megrongálása nélkül egyátalán nem róhatott magára. Nagy nehezen berendezte hát Szvorényi a kilenczedik osztályt úgy, hogy a vallástan és a mértani rajz óráin a két párhuzamos osztály együtt volt, a többi tanulmányokat pedig az I. B) osztály egyszer a rajzteremben, másszor meg az alsó osztályok valamelyikében hallgatta, a melyik a mértani rajz óráiban épen megüresedett. Hanem ez a vándorlás a minő alkalmatlan, szintoly tarthatatlan is volt, azért a következő években, bár az I. osztály létszáma évek során át száz körül hullámzott, a tanúlók két csoportba osztását többé meg sem kisérlették, s így a gymnasiumnak „ez az egyetlen kedvezőtlenebb helyzete“ továbbra is változatlan maradt; mivel pedig e túlságos nagy szám miatt természetszerűleg a — tehetség-, vagy szorgalomhiányból — kötelességmulasztók s következéskép a bukások száma sem csökkenhetett, a „túlságos szigorúság“ réges-régi vádja is évről-évre ismétlődött.

Még a templomlátogatásból is faragtak vádat némelyek a gymnasium ellen: „hogy a tanúlók korán kelése miatt a szülőknek is mindennap már hajnalban talpon kell lenniük, s a gyermekek, főkép a hidegebb évszakokban, egyenesen a t-mplomban szedik össze mindenféle bajukat és betegségüket.“ Télen, mikor állandó volt a fagy, a tanúló ifjúság egészségi állapota — az osztálykönyvi bejegyzések igazolják — ha csak valami járvány nem uralkodott, alig hagyott fenn kívánni valót; a meghűlésből származó légzőszervi bajok s egyéb betegségek késő ősszel és kora tavaszszal léptek fel nagyobb számban, mikor a tanúlóknak nemcsak a külső negyedekben, hanem, kivétel nélkül, a belvárosban is a feneketlen big sarat kellett gázolniok. Az az egy-két kövezett gyalogút is, mely az ötvenes évekből úgy a hogy megmaradt, sár alá került ilyenkor, az utczák tisztogatása pedig merőben ismeretlen volt. „A panaszkodók a köztisztaság teljes hiányára még csak ügyet sem vetettek, hanem minden bajt és betegséget, a mi csak előfordúlt, a templom rovására írtak, hova a tanúlók arra a húsz-huszonkét perezre, a meddig egy kismise tartott, az iskola folyosójáról a sekrestyén keresztül jártak be.“ Még oly megjegyzések sem hiányoztak, hogy a „mindennapi misehallgatás erkölcsi kárával is jár a fiatalságnak, mert annyira megúnatja vele a templomot, hogy felnőtt korában feléje sem néz majd többé. Mintha a kik fiatalon sohasem voltak templomban hétköznap, felnőtt korukban templomjárókká lettek volna! Az igazgatóság számba vette a helyi viszonyokat és, a kik vagy egészségi okból, vagy, hogy messziről kellett iskolába járniok, hozzáfordúltak, a hidegebb hónapokban azelőtt is, most is fölmentette a hétköznapi mise36

') Igazgatói napló. 1876/7.