Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
92 csak lesznek, a kik iskola-könyveiket, mikor már nem használják, a helyett, hogy egy-két krajczárért elvesztegetnék, szegény társaik gyá- molítására az ifjúsági könyvtárnak fogják ajándékozni. Volt ugyan már ez időtájt a tanári testületben szó arról is, hogy a szegény tanúlók érdekében nem ártana talán segélyző egyesületet szervezni; de számba vették, hogy az érseki finevelő intézet évenkint harmincz- negyven tanúlót részesít teljes ellátásban, az érsek és a főkáptalan legtöbb tagja pedig számosakat élelmezésben és pénzsegélyben, s hogy szép számban vannak ezen kívül kisebb-nagyobb helyi segély- vagy ösztöndíjak és jutalmak. „Ha már most — így gondolták — segélyző egyesületet szerveznének, a tanúlóktól, mint rendes tagoktól, a nagyobb résznek szűkebb anyagi helyzete miatt sokkal csekélyebb összeg folynék be, mint hogy vele számba vehető segélyezést lehetne gyakorolni, tehát az egyesület is kéregetésre szorúlna, s ez esetben megint csak az érsekhez és a főkáptalan tagjaihoz kellene fordúlni, a mi, önkéntes jótékonyságukat tekintve, méltán zaklatás számába volna vehető s könnyen magának a sokkal nagyobb önkéntes jótékonyságnak eshetnék kárára.“ Ez okból elejtették a segélyző egyesület gondolatát, ellenben a segélyző könyvtárét életre valónak és könnyű szerrel végre is hajt- hatónak hitték. Horváth Zsigmond mindjárt utána is látott a dolognak és úgy intézte, hogy az lássék, mintha a segélyezés gondolata magában az önképzőkörben támadt volna: örülni fognak majd a tanúlók — ez volt a számítása — hogy ők lehetnek a segélyző könyvtár első alapítói és a módosabbak iskola-könyveik felajánlásában verzenyezni fognak egymással. így is történt. 1874. január elején vetették fel a körben a segélyző könyvtár kérdését, és a tanúlók nemcsak hogy lelkesen mellette nyilatkoztak, hanem a VIII-ik osztályiak közül néhányan mindjárt ki is jelentették, hogy iskola-könyveiket év végén a segélyző könyvtár alapjául az intézetnek ajándékozzák.J) A segélyezés ügye tehát jól indúlt, s hogy jól is fog haladni, arról Horváth Zsigmond biztos volt. Szótárt, történelmi atlaszt és más segédkönyvet még az évben szép számmal gyűjtött tanártársai közt, a főkáptalan némely tagjainak kisebb-nagyobb adományaiból pedig némi pénzalapot is vetett, hogy a fűzött könyveket legyen majd miből beköttetni és, idővel, ha a pénzalap valami úton-módon annyira gyarapodnék, új segédkönyveket is mennél nagyobb számban beszerezni. Október elején osztott ki először a szegény tauúlók közt könyveket, mintegy száz darabot, ingyen használatra,* 2) aztán, mert az adományok folyvást szaporodtak, évről évié többet. Hanem a tanúlók kezében a segédkönyvek is nagyon rongálódtak, a tankönyvek egy része pedig ‘) „Eger“ 1874. 20 lap. 2) U. o. 333. 1.
