Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
81 szükséges kölcsönt egy kis segítséggel nem is igen hosszú idő alatt bízvást le lehetett volna törleszteni. A segítség pedig készen állott, mert Bart akovies érsek, mikor meghallotta, „hogy a város polgárai, a közös iskolák megszűntetésével, reáliskolát akarnak létesíteni, negyven ezer forintot tartott készen asztalfiókjában e czélra, várva a kedvező alkalmat, midőn azt a városnak átadhatja.“ Hasztalan várta. Egyszer egy szegényebb lelkész ment hozzá. „Tudom, hogy nincs pénzed,“ — szólt hozzá a jó lelkű agg főpásztor. „íme — folytató, fiókját kihúzva — itt hever ez a pénz az egri reáliskolára. De hát, s mit én tudom, nem kell nekik. Nesze belőle egy pár forint; a többinek is majd csak akad gazdája.“ !) A patvarkodás heve elragadta a képviselőtestület többségét; a felekezetien iskolát a város terhére megtartotta, a reáliskolát pedig úgyszólván elutasította, hogy két évtized múlva, a polgárok szorúltabb anyagi viszonyai közt, sokkal szigorúbb feltételek alatt legyen kénytelen visszaszerezni. A gymnasium túlságos népessége azzal az egészen természetes következménynyel járt, hogy év közben több tanúló maradt ki és év végén is többen estek el, mint mikor a növendékség száma még kisebb volt. Akadt biz a kimaradtak vagy az elbukottak közt itt-ott nem egy nevesebb családnak gyermeke és az érseki finevelő intézetnek is több növendéke; mivel pedig a bukást rendszerint ott veszik zokon leginkább, a hol annak elhárításán legkevesebbet fáradnak, szinte minden bizonyítványosztás után megvolt a panasz, hogy „a tanárok nem is tudnak egyebet, minthogy minden tekintet nélkül sorra buktatják a tanúlókat.“ Eötvös minister rendeletére — említettük — az első félévi vizsgálatok megszűntek, de hogy a szülők gyermekeik tanúlmányi állásáról és magaviseletéről év közben is tudják magokat tájékoztatni, 1868/9-től kezdve évenkint négyszer is vittek haza a tanúlók — bizonyítvány néven — hivatalos értesítést. A legelsőnél, természetes, mindjárt világosan értésökre kellett adni a szülőknek, hogy gyengébb vagy hanyagabb gyermekeiknek nézzenek utánok, a mint kell, komolyan, hogy a mulasztásokat, míg nem késő, kipótolhassák. Új volt ez az intézmény, az időköz is rövid, az élet meg szabadabb, s a tanúlók a vakáczióban, mivel a szünetet legtöbben nem a pihenés, hanem a semmittevés idejének tartják, sokat felejtenek; az első — karácsonyi — bizonyítványok, bizony nem épen jól ütöttek hát ki: a növendékségnek úgy harmincz százaléka — igaz, felénél több csak egy-egy tárgyból — kapott megrovást. Lett erre panasz mindjárt olyan, hogy egész az érsekig elhatott. Harmadnap, karácsony napján, délben számos vendég volt az érseki asztalnál, köztök Szvorényi is. Ebéd közben szóba *) *) „Eger.“ 1876. 161. lap. 6
