Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
6 A helytartótanács még ekkor sem igen volt hát tisztában az újjászervezés elveivel, mert különben el sem képzelhető, hogy a tanári testületek elé, mikor megokolt javaslatot kér tőlök, tájékozásul legalább a főbb iránypontokat ki ne tűzte volna. Csak arra gondolt, hogy a kezdődő alkotmányos élet követelését e részben is ki kell valahogy elégíteni; de vagy azért, hogy a nemzetiségi viszonyaink sokféleségében rejlő akadályokat nem tudta felismerni, vagy pedig, hogy erejét kelléténél többre becsülte, a helyett, hogy egész figyelmét egyelőre csak a múlhatatlanúl szükséges módosításokra fordította volna, azt hitte, hogy a tanári testületeknek, egységes elv híján, találomra ösz- szeállított sokféle javaslatából a középoktatás új rendszerét csak úgy könnyedén fölépítheti. Juhászt nagyon meglepte ez a rendelet, mert azt várta, hogy a helytartótanács, mikor ilyen életbe vágó és hosszú időre kiható kérdésben javaslatot kér, egyúttal valamiféle elvet is vall; de azért készületlenül mégsem találta, mert attól fogva, hogy a helytartótanács szándékáról értesült, magában is, tanártársaival együttesen is szinte mindennap meghányta-vetette az ügyet és minden lehető kérdést fölvetett, hogy, mikor majd felelnie kell, bármely kérdésre idején és tétovázás nélkül megfelelhessen. Annál könnyebb volt hát most a dolga, mert javaslatát, mely részleteiben ekkor már ki volt dolgozva, "úgyszólván változtatás nélkül, csak össze kellett állítania, hogy vélemény- adás végett a tanári testület elé terjeszthesse. Június 17-én tárgyalta a tanári testület s némi csekély módosítással egyhangúlag elfogadta. Kilencz pontba volt a jayaslat összefoglalva. Az első a rendszerváltoztatásról általánosságban szólt és arra a kérdésre felelt, hogy mi lenne jobb: az eddigi rendszer megtartása-e, vagy elvetése, avagy czélszerű módosítása. Juhász nagyon jól ismerte a régibb rendszereket, főképen pedig a második „Ratio Educationis-“t melyben tanúit s 1836-tól kezdve több éven át tanárkodott is; most tehát, mikor a régente elért sikert az új — osztrák — rendszerben elérhetővel egybevetette, annál világosabban látta, hogy a közelébb lefolyt tizenkét év alatt mekkorát haladtak gymnasiumaink. Meg volt ugyan győződve, hogy a tanítás sikerében nagyobb része van a képzett és ügyes tanár buzgóságának, mint magának a rendszernek; de ha visszagondolt azon időre, mikor egy- egy osztály valamennyi tárgya egyazon kézben volt, egyenesen az új rendszer javára kellett írnia, hogy az ügyes és buzgó tanár most képzettebb, mint régente lehetett, és hogy a tanúlók is több oldalú képzettséggel léphetnek át a felsőbb iskolákba. Mert a régi osztályrendszer azon felül, hogy a professorok közt igazolatlan rangkülönbséget állított fel, még gátat is vetett nekik abban, hogy tehetségüket hajlamuk és kedvök szerint fejleszthessék; a humán és a reál tárgyakra
