Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
7 mindnyájokat egyformán kötelezvén, kelleténél nagyobb terliet rótt rajok s ezzel a lelkesebbek tanítását egyoldalúvá, a könnyű vérüekét pedig tartalmatlanná és felületessé tette. Elég jó volt ez a rendszer s meg is felelt a közohaj tásnak, mikor a tehetős!) középosztály becsvágya még alig szárnyalt magasabbra a táblabíróságnál; de a mint a politikai és a társadalmi élet a míveltebb nyugat példájára nálunk is felpezsdült, s lassankint lie kezdtük látni szegénységünk és szolgaságunk okát, tanúltságunknak a nyugati népekéhez képest nagy egyoldalúságát: akkor közoktatásunk szűk keretének tágítása is szükségessé vált, hogy a reálisabb természetű tanulmányok, melyeknek bővebb és alapos ismerete nélkül a nyugati népeknek még csak nyomukba sem léphettünk, szintén megkapják benne megillető helyöket. Csakhogy politikai és társadalmi átalakúlásunk küzdelmeiben sem az országgyűlésnek, sem a helytartótanácsnak nem akadt ideje arra, hogy közoktatásunk reformjának kérdésével érdemlegesen foglalkozzék, s az első közoktatási mi- nisterium is, mely az osztrák tanügyi kormány példájára a szakrend- szerliez húzott, mindössze addig juthatott el, hogy nyilatkozatot vett a gymnasiumi tanároktól, ki micsoda tárgyat kíván jövőre tanítani.a) Utána az egyre növekvő veszedelmek közt, mikor az iskolázás sokfelé egészen megakadt, sem a honvédelmi bizottmány, sem a második — forradalmi — ministerium még csak nem is gondolhatott többé arra, hogy közoktatásunknak czélba vett módosítását folytathassa; maradt hát minden a régiben egész addig, míg az osztrák kormány, miután szabadsága-vesztett hazánkat a császári birodalom kiegészítő részének nyilvánította, középiskoláink gyökeres újjászervezését az örökös tartományokban ekkor már életbe lépett új rendszer, az Entwurf, alapján meg nem kezdette. „Tizenkét éve immár, hogy ez új rendszerben munkálkodunk, s ennyi idő alatt eléggé kitapasztalhattuk, mi jó, mi rossz van benne. Nemzeti műveltségünknek s általán a nemzet szellemnek, tudván tudjuk, ártalmára volt és van ; de iskoláinkat, magokban véve, jobbakká, a nagyot haladt időnek megfelelőbbekké tette s tanúltságun- kon, a múlt időkhöz képest tagadhatatlanul nagyot lendített. Csakhogy sok időbe s még több fáradságba került, míg idáig eljutottunk. Idősb tanáraink, kik a régi rendszerben kezdtek tanárkodni, nagyon jól emlékezhetnek, hogy esztendők múltak el. mig az új rendszerbe bele tudták magokat élni; de a fiataloknak is évekre volt sziikségök, míg magokat, a hogy az új rendszer kívánta, nagy nehezen kiképezhették. Tanításunk mai sikerének megítélésénél ezt a szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mert ha most megint valami új, az eddigitől merőben elütő rendszert kíván a helytartótanács életbe léptetni, tanáraink mindnyájan ismét kezdőkké lesznek, s évek fognak elmúlni ismét, l l) Eötvös levele Villax apáthoz. — Az egri cist. konveut korjegyzetei. 1848.
