Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
17 átalakított két török ház udvara nagy közönség befogadására is elég tágas volt. Itt folytak le az ünnepségek előbb csak szavalatokkal és párbeszédekkel, 1699-től kezdve pedig már iskolai dráma előadásával is. Telekessy püspöknek annyira megnyerte tetszését a tanulók ügyessége, hogy mindjárt akkor maga tűzte ki a következő évben előadandó iskolai dráma tárgyát, „Eger várának 1552-iki védelmét.“ A dráma hamar elkészült és a tanűlók az iskolai év végére pontosan be is gyakorolták. Az előadás, trombitaszó és dobpergés közt, nagy vendégsereg előtt ment végbe; Telekessy jobbján ott ült az épen Egerben időző váczi püspök is. Jutalomosztás is volt J__ ilyenkor, sőt 17£2-ben, mikor a két legalsó osztály professzora, Reigay György, kis deákjaival a „Péter mártír, mikor a manichaeusok iskolájában kis deák volt“ czímű drámácskát előadatta, Telekessy any- nyira megilletődött, hogy még a professzort is megjutalmazta, négyszáz r. forint értékű drágaságot adva neki a templom számára; a következő évben kiosztandó iskolai jutalmakra pedig száz r. forintot Ígért az igazgatónak. A száz frtot még átadta, de a jutalmakat már nem volt idő odaítélni; a tanúlók az év vége előtt szétrebbentek. A collegium nyugati szárnyából az első emelet befejezeseig haladtak és az északi szárnyon dolgoztak már; a tanárok és a tanulók pedig nagyban készültek a „Szent Buldus egri püspök“ iskolai dráma előadására, hogy vele Telekessy Istvánt sok nagy jótéteményeiért augusztusban, Die SanCto Regi Stephano DeDICata, különösebben megtiszteljék; még a színpadot is megnagyobbították és az ünnepséghez méltóan fel is szándékoztak diszíteni. Június végén azonban híre terjedt a felkelő csapatok közeledésének és júliusban, mikor egy reggel Eger várának ágyúi megszólaltak, hogy a lakosságot a közeledő veszedelemre figyelmeztessék, a megrémült deákság egy része elhagyta Egret, az itt maradt részt pedig a jezsuiták augusztus hóban vizsgálat nélkül elbocsátottak. Október végén, mikor Bercsényi Miklós serege a városba betört, a várba menekült lakosság között csak két jezsuita volt, a házfőnök és a gymnasium igazgatója, hogy a népnek lelki vigasztalást nyújtson és, a mennyire lehetett, a városi tanúlókat is oktassa; a többiek a püspökkel együtt Buda felé menekültek. November 9-én a felkelők a várost felgyújtottak s nagy részét elhamvasztották, a megmaradt házakat pedig, köztök a jezsuitákét is, kirabolták. A két jezsuita husvétig (1704) folytatta a várbeli tanúlók oktatását; ekkor azonban ezt is félben kellett hagynia, mert Rákóczy Ferencz lövetni kezdte a várat. A várbeliek, élelem híján, alkudozásba ereszkedtek az ostromlókkal s megígérték, hogy nyolcz hónap múlva, deczember 7-én a várat és a várost önként átadják Rákóczynak, ha addig a császári sereg meg nem szállja. A lakosság visszatért leégett vagy megrongált házaiba és rendes dolgához látott; a két jezsuita is 2
