Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
115 se költsége, se ideje nem volt; hamarjában úgy segített hát a bajon, hogy a gymnasium felső folyosójához legközelebb eső két nagyobb tanári lakást egy-egy osztályteremmé alakíttatta, a Vl-ik osztály terméből egyharmadrésznyit physikai kísérleti helyiségnek elfalaztatott, a tanári könyvtár s a meglevő — most még kevés számú — tanszereknek pedig egy-egy kisebb szobát foglalt le. Ezzel az átalakúlás végső akadálya is megszűnt s a tizennégy — tizenkét rendes és két rendkívüli — tagból álló tanári testület az új iskolai évet háromszáznégy tanulóval október 1-jén haladék nélkül megkezdhette. Az érsek a júniusi szerződés szerint három tanárt nevezett ki: Makáry György világit, Korének József és Stephanovszky Sándor egyházmegyei áldozópapokat, a kik mind a hárman az előző években is a gymnasiumnál tanárkod- tak. Kristofcsák Ferencz egyházmegyei áldozópapot, mivel a zirczi apát csak nyolcz cistercita tanárt alkalmazhatott, szintén az érsek nevezte ki, de a cistercita rend fizette. Hanem ez az egész átalakúlás jóformán még csak külső volt; a belső, melyet gymnasiumainktól az Entwurf tanterve kívánt, csak épen hogy megkezdődött. Tanúlónak, tanárnak sőt a főbb intézőknek is nagy időre volt még szükségük, hogy a merőben új viszonyok közt szabadon mozoghassanak és szapora lépésben tudjanak haladni; csak ott voltak még, hogy látták a czélt, melyet, ha a haladáshoz szükséges eszközök mind együtt lesznek, meg lehet majd közelíteniük. Mert az Entwurf tanterve nemcsak merész újításainál, hanem legfőkép annál fogva halmozott össze temérdek nehézséget, hogy a legfőbb intézők egyszerre, úgyszólván átmenet nélkül, és hazai viszonyainkat komolyan számba sem véve követelték végrehajtását; ezzel tanításunknak előbbi — igaz, nagyon hiányos — eszközeit legnagyobb részt használhatatlanokká tették s az e miatt hirtelen beállott szükséget alkalmúl használták arra, hogy hazai tanintézeteinket, melyekben a német nyelvet a tanítás nyelvévé tehették, osztrák tanárokkal és osztrák tankönyvekkel eláraszszák, a hol pedig a magyar nyelvet a némettel fel nem cserélhették, azokra legalább az osztrák tankönyvek fordítását erőszakolhassák. Mert a mi mozgalom a tankönyvírás terén új alkotmányos életünk rövid napjaiban örvendetesen megindúlt, a váratlanéi gyorsan bekövetkezett élet-halál harcz idején egyszerre megakadt; s mikor iskoláink megint újabb átalakulás küszöbén állottak, a tanárnak az idegen tanterv elveihez alkalmazkodásában előbb tanúlónak, aztán, a legelső szükségek közt, fordítónak, vagy tankönyv Írónak is kellett lennie s egy ideig egész tárgyakat, hogy legyen mégis valami a tanúló kezében, úgy kellett diktálnia. Fordított vagy átdolgozott iskolai könyvek is csak nagy lassan kerültek kézre, eredetiekre tehát egyhamar gon- dondolni sem lehetett. Egy ideig még a magyar nyelvből sem volt tanúlók számára írt tankönyvünk, az egy Ihász-féle magyar nyelvtant 8*
