Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
51 méltó betetőzéséül hordoz szerte e hazántúl is néhány naptól fogva: a Jókaiét. Kiknek valának ábrándos képzeleteik, kedvtöléseik az álmok szép világában; kiknek lelkét öntudatlanul is megérintő a költőiség bűbájos lehellete : azok ma csak egy nevet emlegetnek, a Jókai nevét! Es, látom, olyanok is, kik máskor a nyelvszerkezetben inkább a mechanis- mushoz vonzódnak, a Géniusz hatalma előtt lelkesedésben olvadoznak; abban a lelkesedésben, melyet csak teremtő lángész tud felkelteni még a ridegen vizsgálódóban is. Mit jelent ez mást, minthogy a lelkek teljes-telin lefoglalvák a félszázados, bámulatra méltó munkásság eredményével? — mely, exstensive, lehetett emelkedő vagy eső természetű , de, mélyén a dolognak, belopózkodott a keblekbe akaratlanul és terjeszkedett tovább-tovább; nem, miként a lappangó, hanem, valamint a vészteli tűz: közbe hagyva házakat, hogy annál emésztőbben topphasson reájok. Mert, bár húzódozunk egy vagy más tekintetből a teremtő lángész hatalma elől: egyet nem tud megtagadni tőle emberi szellemtermészetünk: saját mivoltát, a méltó adózást a valódi szellemiségnek. E kör, melynek tagjai kiolthatatlanúl vésték szivökbe égő szere- tetét mindannak, mi a magyar nemzetire emlékeztet, annak javát illeti: nem maradhat távol attól az ünneptől, mely oly költőnek üli félszázados emlékét, ki jó és balsorsban nemzete boldogűlását hordozta szívén — Jókai Mór megünneplésétől. És én, ki a „Vitkovics-kör“ vezetésével meg vagyok bízva, lelkem leikéből csatolom a költő iránt adózó érzelmeimet az önképzőkör osztatlan lelkesedéséhez, mely egybegyült, hogy lerója csak kicsi részben is adóját annak, Jókai Mórnak, ki a magyar nyelv és szellem művelésében követésre egyik legméltóbb alakúi áll előtte. Részemről semmi sem volt s nem is lesz annyira ellenemre, minthogy bármely állítást, — annál kevésbbé tételszerű ítéletet — a nélkül tegyek magamévá, hogy meg ne vizsgáljam töviről hegyire: menynyiben tartalmaz igazságot, s róla számot ne adjak, és mégis, most erre semmi hajlandóságot nem érezek. Nem azért, mert talán az ellenkezővel is könnyen meg tudnék barátkozni; hanem szintén elvi tekintetből térek ki amaz elvem elől, hogy tudniillik, midőn ünnepelni szándékozunk: hát üljünk ünnepet! Ünnepet, mely a közérzület szerint is, minden további birálgatás nélkül méltó arra, hogy benne s általa meghajoljunk a nemzetiségünket fenntartó nyelv lankadatlan művészi művelője, Jókai Mór előtt. Nyelv által nemzet ugyanis a nemzet! ne feledjék soha, kedves ifjak! Iker-fogalom ez; olyan, mint az emberben a test és lélek: gondoljatok el egyikétől vagy másikától: nem találtok emberre! 4*
