Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
13 alapítja meg Pázmány Péter az irodalmi prózát Káldy- és Szenczt Molnár ÄLBERT-tel együtt; ezidőben szólal meg a bölcselet, Nisard szerint „az Írások e lelke“ magyarul ApÁczAi-nál; ez időben tűnik föl egyik legnagyobb müalkotónk: Zrínyi a költő; s ugyan e században teremti Gyöngyösi azon költői dikcziót, melyen csaknem másfél századig éldegél egész magyaros irodalmunk, úgy hogy alig van Gyön- GYÖsi-nek mondata, mely át ne ette volna magát utóbbi költői frazeológiánkba. Rákóczy felléptétől 1772-ig, t. i. a bécsi testőrirók fölléptéig a hanyatlás korát számítom, két al-korszakra választva, t. i. kuruczra a Szatmári-békéig, melyben irodalmunk ügye nem megy előre, mert a tulajdonképi irodalmi költés szünetel, leginkább csak a tábori múzsa pengeti lantját; régi prózánk báját pedig Mikes hagyományozza ránk rodostói magánya alatt rendezett emlékirataiban. — A másik alkorszakot labancznak mondanám, mert még a mainál is csaknem nagyobb fokú hyper- loyalitásba sülyed a nemzeti közszellem; nem eszmék, csak bizantinikus tudákosságok érdeklik a szellemeket, — mint akár ma is; a magyar nyelv csaknem minden jogáról lemond a latinnal szemben, köznépünk eloláhosodik, tótosodik; —ma a nemzetiségek rakonczátlankodnak; — tanügyünk holt verbalizmusba posványosodik, — ma bürokratizmusba; — s az Ízlésben uralkodik a czopf, — ma a szélhámosság. — E sötét álomkórság éjében két csillag tündöklik csupán: Faludy Fernncz és b. Amadé. Mindazonáltal ezek sem bírják átültetni a múltak tudalmát az utókorba; s midőn Európa elfeledi, hogy magyar nemzet is volt valaha, II. József pedig ki akarja törölni hazánkat a földképből, a kétségbeesett kapkodásban levegő után vergődő nemzeti szellem nem a dicső múlthoz fűzi irodalmi törekvéseit, hanem a nyugaton uralkodó klassziczizmusznál gyújtja meg szövétnekét; igy áll be a klassziczizmusz kora 1772—1820-ig, és pedig francziás irányban ÁNYOs-sal, deákos Ízléssel YirÁgh- s Berzsenyi-vcI, németes modorban pedig Kazinczy- val dicsekedve mint legfényesb költői nevekkel. — A nemzetivé lenni nem tudó s kiszáradt klassziczizmus helyére 1820-ban Kisfaludi Károly a romanticzizmuszt ülteti, szerencsésen nemzeti szellemű magyar romanticzizmust alapítva KATONÁ-val és VöRösMARTY-val; ez utóbbiban tetőzött is ez irány, s a 40-es évek elején már helyt ád azon nemzeti aranykornak, melyet ha nem is formában, de tartalomban előkészített a „Szózat“ költője, mely aztán elérte a nagy feladatot: az átalános emberiségi eszmék- s eszményeknek nemzeti módon való megtestesítését Petőfi- Arany- Tompa- MADÁCH-ban; diadalt ült a tipikusan nemzeti irány a lírában PETŐFi-vel, az epikában ARANY-nyal, a szépprózai elbeszélésben JÓKAi-val, a színpadon Szigligeti-vcI. E helyzetben találja irodalmunkat az 1848—49-íki szabad- ságharcz . . .
