Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
14 V. Tovább nem részletezem irodalmunk korszakait. Elég ennyi azon elv illusztrálására, melyet az irodalomtörténészet elé tűztem. Ideje, hogy szóljak módszeréről is, mint mely nélkül elmélet nem lehetséges, s melyről hallgatva, értekezésem adaléknak is csonka lenne. Érdekes Nisard módszere, melyet a franczia irodalom ismertetésében követ. 0 u. is csak azon művekről szól, melyekben a nyelv átalános igazságokat fejez ki, mert az ily műnek élnek, soha el nem évülnek; ellenben hallgatással mellőzi azokat, melyek feledésbe mentek, mert azt mondja, hogy ha ezeket föltámasztaná is az irodalom- történet, újra halálra ítélné a nemzet. Kérdi aztán: mért haltak meg ezek, s mért élnek amazok ? felelete rá : mert bennök a nemzeti géniusz önmagára ismer! 0 tehát azon tervet követi, hogy sorra ismerteti azon müveket, melyeket a nemzet kiválogatott s igy élnek; szóval vakon követi a nemzeti Ízlést, *) Sok szép és igaz rejlik e szavakban. Kár, hogy maga Nisakd sem vonta le belőlök a rá hárult kötelességet. Ha ugyanis bizonyos müvek azért élnek, mert bennök a nemzeti szellem van kifejezve: akkor az irodalomtörténet Írójának ki kell olvasni s megmagyárázni belőlök azt a nemzeti géniuszt; a szempontot, melyből a mű tükrözi e géniuszt; a fejlődést, melyen a szerzők és korok átmentek; az okokat, melyek az Ízlést koronként befolyásolták; szóval, mint jól jegyzi meg Szécht Károly: „Az irodalomtörténet nemcsak irodaÁom, mely a széptudomány ellenőrzése, elvető vagy szentesitő Ítélete alá esik, de történet is, mely a fejlődés menetének megfigyelésére és az eredmények tisztázására van hivatva és kötelezve.“ 2) Bizony furcsa történelem is volna az, mely kritika nélkül csak azon eseményeket mondaná el, melyekre a nemzet emlékszik, ellenben hallgatna az elfeledtekről... Egyébiránt Nisakd módszerét legjobban elitéli maga az igy megírt irodalomtörténet, mely nem magyarázza, csak ismerteti az irodalomnak állítólag fönmaradt termékeit, hallgat az elfeledtekről, bármily szolgálatot tettek is a fönmaradásnak örvendett müvek létrejöhe- tésére, bármennyire megfeleltek is saját koruk követelményeinek s bármily becses adatokat tartalmaznak is a korok képének kiismerésére. Látni való, hogy komoly tudományos föladatra e módszer épen nem alkalmas, amint hogy mesterét sem óvta meg sem az elfogultságtól, sem az egyoldalúságtól, sem a tévedésektől. A történelemnek nem elég azt adni elő, ami volt és van, hanem azt kell buvárolnia, hogyan és mért lett az, ami volt és van. Az ') Nisard. A franczia Írod. tört. 2) Gvadáuyi. Magy. tört. életrajzok. X. évf. 2 fűz. 248. 1
