Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
9 E tekintetben első kérdés, mi a nemzeti irodalomnak a vezérelve, s mi a feladat, melyet a nemzet irodalmának meg kell oldalnia? Mert magából az irodalom fogalmából még nem tűnik ki eléggé a feladat. Irodalom alatt ugyanis értjük az emberi szellem összes nyelvbeli termékeit, s igy az irodalom tág mezejéről nem szoríthatók le még a számlák, adás-vevési szerződések és nyugtatok sem, sőt épen a mi irodalmunk története mutatja, hogy az ilyenek még becses nyelvtörténeti adatok számába is mehetnek. Ámde nem nagyon köszönné meg egy nemzet sem, ha irodalma csak ily termékekből állana, sőt az emberiség se nagyon törné magát az ily nemzet nyelve után. Kell, hogy az emberi szellem az ő csodás világát fejtse ki s fejezze ki minden nemű, tehát nyelvi termékekben is; kell, hogy azon nagy eszmék és eszmények, melyek a szellem méhébe oltvák, melyeket a szellemmel együtt lehelt a teremtő az agyagból formált testbe, s melyek folytán a végtelennek képét sugározza vissza a lélek tükre: kell, hogy ez eszmék életre zsendüljenek, kifejlődjenek és azok tudal- mára ébredjünk. Van ugyanis határ, melyen alul az ember a barbár jelzőt érdemli, s melyen felül kezdődik a czivilizáczió és kultúra. Voltak t. i. nemzetek, melyek oly szerencsés iskolájába kerültek a földi létnek, hogy kifejlesztették s többé kevésbbé tudalomra hozták és megtestesítették müveikben amaz eszméket, s igy lettek ők a többi népek vezérnemzeteivé. Utóbb eltanulták tőlök a kultúrát mások, esetleg felül is múlták őket; elannyira, hogy lassanként a kulturnépek egész társasága keletkezett, s ezek ugyanazon örök eszmék s eszmények kultuszában egyesültek, mert ösztönszerüleg érezték, hogy amaz eszmék tartják fen őket aranyhid gyanánt az enyészet örvénye fölött s igy van biztosítva létök. Míndenik nemzet a maga módja szerint, a maga nyelvén s eszközeivel iparkodott kifejezni amaz eszméket; s amennyiben ez neki sikerült, annyiban fölemelkedett a kulturnépek családjába, ellenkezőleg pedig be kellett olvadnia a műveltebbekbe, s meg kellett szűnni külön nemzetül szerepelnie a történet színpadán. Mentül több népnek sikerült ugyanazon örök eszméket s eszményeket kifejezni saját nyelvén, vagy saját zenéjével, építkezéseivel, szobraival, államszervezetével, szóval a belső embernek összes megnyilatkozási orgánumaival, annál több oldalról tárult föl egyszersmind amaz eszméknek rejtélye és szépsége, s igy lön, hogy az ily nép bizonyos missziót tölthetett be az egész emberiség javára, s igy küzdötte ki létjogát a müveit emberiség nagy társulatában. így fedé fel pl. a zene szépségeit az olasz az által, hogy a melódiát művelte ki; a német a harmónia fejlesztésével, a franczia a hangszinek tanulmányozása- s értékesítésével tévé ugyanezt; és igy e téren mindegyik említett nagy 111.
