Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
10 nemzet megtevé a maga szolgálatát az emberi művelődés javára. így a szabadság eszméjének érdekében is egy jeles iró szerint az angol a politikai, a franczia a társadalmi, a német pedig a gondolat-szabadságot vivta ki az emberiség számára. Ezeket meggondolva, hogyan formulázhatjuk már most a nemzeti irodalom feladatát? Bizonyára nem állhat az másban, mint az emberiség örök eszméi- s eszményeinek kifejezésében nemzeti módon és nyelven! Oly magasra kell tehát fejlesztenie a nemzetnek az 5 nyelvét, hogy e nyelv képes legyen a müveit emberiség eszmevilágának kifejezésére, illetve tovább fejlesztésére a nélkül, hogy tipikus sajátosságairól, egyediségéről s eredetiségéről le kellene mondania. Ez természetesen csak úgy sikerülhet, ha amaz eszméket nem csupán utánozva adja. vissza a nemzeti nyelv, hanem azt, amit kifejtve lát a már műveltebb irodalmakban, saját eredeti gondolatvilágából is ki tudja fejteni, minek folytán egyúttal gyarapítja is az eszme szépségeit az által, hogy saját nemzeti típusának színezetét is rá lehelli, s így újabb oldalról világítja meg annak rejtélyeit. Levonhatjuk immár a mondottakból az irodalomtörténet feladatát s elvét is. — Azt kell ezek szerint az irodalomtörténetnek kinyomoznia, mily fejlődésen ment át fokról fokra valamely nemzet irodalma mind addig, mig a müveit emberiség nagy eszmekörét eredeti nemzeti módon ki tudta fejezni, s esetleg hogyan vitte előbbre amaz eszmekört, mily szolgálatot tett e téren a müveit emberiségnek ; hogyan sikerült megnyilatkoznia nyelvében a sajátos nemzeti géniusznak, s hogyan gazdagodott ezáltal a nemzetiségek pantheona egy uj individuummal, egy uj szellemtestvérrel! Nem tudom, jól fejeztem-e ki magamat mindenben, és sikerült-e kellőleg megértetnem fölfogásomat az irodalom s története feladatáról s vezéreszméje felől; lehet, hogy mások e gondolatokat tán jobban, világosabban s egyszerűbben fogják még kidomborítani. Én többet ez úttal nem tehetek, mint hogy illusztráljam még a mondottakat magyar nemzeti irodalmunk korszakainak megjelölésével a fönt érintett eszmék világánál. IY. Az irodalom fejlődhetésének legigazibb tényezője azon eszköz és mód, ahogyan a nyelvi termékek föntartatnak, terjednek s megörökit- vék. Ez eszközök: az élő szó, kézirat és nyomtatott könyv. E szempontból jelölöm én meg irodalmunk három első korszakát, s nevezem az elsőt mondái kornak, számítom pedig a honfoglalástól az 1000-ik évig, midőn sz. István a magyar királyságot megalapítja. Élő szó : mondás hagyományozá e korban át a nyelvi termékeket; s az 1000-dik évvel azért kell uj korszakot jelölnünk meg, mert a kereszténységgel
