Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
iskolai használatra, melyek az ifjúság kára s az igazság rovása nélkül szolgálják a történettudományt.“ 1878. szept. 9. kelt rendeletével újra rendezteté a vatikáni könyvtárt és annak teljes leltárát elkészíttető. Ugyan ezt már IV. Sixtus (1471—1485) pápa is megtette, de azóta a könyvtár folytonos gyarapodása újabb és célszerűbb rendezést tett szükségessé. XIII. Leó, mindjárt uralkodása elején elhatározta tehát nemcsak a könyvtár célszerű rendezését, hanem azt is — a miért a tudós világ elég köszönetét, mondani soha sem lesz képes — hogy a kinyomatott leltárt a tudós világgal megismerteti, a könyvtárt pedig annak használatára bocsátja. Testvére Pecci József bíbornok pedig, kit XIII. Leó könyvtárnokká kinevezett, eléggé gondoskodott a tudós kutatók kényelméről. Ha meggondoljuk: hogy ezen könyvtár eredete az ötödik századig visszavihető; hogy ettől kezdve majdnem minden római főpap, de különösen sz. Hilár, Zachariás, III. Gergely, V. Márton, V. Miklós, III. Callixt, X. Leó, IV. Pál, IV. Pius, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus pápák a könyvtár gyarapításához fejedelmi bőkezűséggel hozzájárultak, a melyet Miksa bajor herceg a „Bibliotheca Palatina“-nak, Krisztina svéd királyné „Bibliotheca Alexandrina“-nak, az Urbino hercegek saját könyvtáruknak adományozásával rendkívül gazdagítottak; ha tudjuk, hogy úgy gazdagság, mint belérték tekintetében ez a világ legelső könyvtára, a melyben csak az ó-, közép- és renaissancekori codexek száma 24000-re rúg; ha mindezt figyelembe veszszük, nem fogjuk sz. Atyánk ezen intézkedését kicsinyelni, sőt ezt okvetetlenűl a legnagyobb, a tudományos világra nézve leghasznosabb tettei közé fogjuk sorolni. 1879. junius 10-iki rendeletével a vatikáni levéltár élére, melyben a 13-ik századtól kezdve a legfontosabb okiratok egybegyűjtve és rendezve megtalálhatók, Hergenrőther József bíborost, a kitűnő történészt állította ki. A tudósoknak pedig a levéltárnak használatában a legnagyobb szabagságot engedte. „A históriai kritikai tanulmányok kiváló fontossága az egyház és apostoli szék védelmére nézve már a pápai trónra léptünkkor arra indított, hogy a vatikáni levéltárakat megnyissuk a tanulmányozók kutatásainak, ügy rendelkeztünk, hogy azok igazgatását a szentegyház egy bíborosa vegye át azon feladattal, hogy az okiratok felkutatását s az apologetikus tanúlmányokat lehetőleg előmozdítsa. Megengedtük a bíboros levéltárosnak, hogy a tudósok kényelmére megváltoztathatja a pápai archívum régi használati szabályzatát s úgy rendelkeztünk, hogy egy szomszéd tanulmányozási terem nyittassák meg azok számára, kik a régi okmányok kritikai feldolgozásával foglalkoznak. Ezzel sem értük be, mert látván, hogy mennyire visszaélnek a történelemmel az igazság s a vallás karára, feltettük magunkban, hogy a részrehajlatlan történetírást tőlünk tel-
