Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
46 Á további török háborúk alatt pedig- 32.000,000 forintnyi segélylyel gyámolították annyi csapással sújtott szegény hazánkat. Ki tudja, a pápák ezen atyai szeretete, ezen megszámlálhatatlan jótéteményei nélkül megérhette volna-e hazánk ezredéves fennállásának ünnepét, vagy talán már emlék sem jelezné a sírt, a melybe a „népek millióinak gyászkönnyü“-i már régen elkísérték volna nemzetünket. Van tehát oka az egész világnak, van okunk főleg nekünk, magyaroknak ünnepelni XIII. Leót, mint ama népeket éltető, nemzeteket fönntartó hatalom földi képviselőjét. De nem kevesebb tisztelettel kell adóznunk akkor sem, ha őt, nem mint a hit őrét, a népek tanácsadóját és bölcs vezérét, hanem mint embert, a tudományoknak, művészeteknek és a társadalmi életnek előliarcosát tekintjük is. Már ifjúkorában föltűnt nagy tehetsége és kiváló szellemi képességei, előkelő származása, gondos főúri neveltetése, tanúimányaiban tanúsított ritka buzgalma, korát megelőző műveltsége, majd kora ifjúságától fogva kiváló szerepe a legfontosabb társadalmi ügyek lebonyolításában és ezekben évtizedek alatt szerzett bölcs tapintata képesítették őt arra, hogy a művelődés előharcosa és vezére lehessen. S valóban, nincs a társadalmi életnek olyan nagyobb fontosságú kérdése, a melynek megoldásához áldásosán hozzá ne járult volna, nincs a művelődésnek olyan szaka, a melyben vezérszerepet ne játszott volna. Ha csak futó pillantást vetünk is azon áldásos működésére, a melyet az ifjúság nevelésében, a tudományok fejlesztésében, a művészetek támogatásában, a társadalmi élet javításában kifejtett: befogjuk látni, hogy e világszerte rendezett ünnepeltetésben, ez általános elismerésben nemcsak a pápának, hanem az embernek, a nevelés, a tudományok és művészetek bajnokának is jelentékeny része van. Tekintsük csak a nevelés ügyét. A ki szilárd épületet akar emelni, annak az épület alapjaira kell kiváló gondot fordítania; a ki azt akarja, hogy dúsan termő kertje legyen, annak az ifjú csemetéket, az ültetvényeket kell ápolnia; a ki azt akarja, hogy a társadalom a corruptiótól ment legyen, hogy annak tagjai a jóért, szépért, igazért, közérdekért lelkesüljenek, annak első sorban az ifjúság nevelését kell szivén hordoznia; mert az ifjúság azon alap, melyen a jövő társadalom épül, azon ültetvény, melytől a jövő gyümölcsöket várhatni. A kié az iskola, azé a jövő! Ámbár igaz, hogy minden gyermek lelkében vannak oly velük született tulajdonságok, a melyeket az ősök hagytak nemzedékről-nem- zedékre örökség gyanánt; a melyek a szervezet, az idegalkat viszonyain alapúinak; a melyeket épen ezért a nevelő ép oly kevéssé vál
