Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
47 toztathat meg1, a mint a kertész csalánból rózsát nem nevelhet; de egyéb tulajdonaira nézve a lélek idomitása egészen a neveléstől függ. Mert olyan az ifjú lelke, mint a szobrász agyagja, a mely teljesen a reá alkalmazott minta alakját veszi föl. Hogy tehát a társadalom egykor boldog lehessen, az ifjú lelkek alakítására oly modellt, oly irányú nevelést kell alkalmazni, a mely a leendő boldogság alapját az ifjak szivében már eleve lerakja. Ha kérdezzük, hogy mi a társadalom boldogságának ezen alapja, mi azon feltétel, a melytől a társadalom jóléte függ? erre a történelem bölcseleté, — az évezredek óta egymásra toluló eseményekből elvont tanulság — azt mondja: a vallásosság. Kérdezzünk meg Platótól kezdve Montesquieüig akár minden bölcselőt és társadalmi írót, mindannyi azt fogja felelni, a mit Plató évezredek előtt kimondott:1) .,7100) toi' i) TTsoi tűi’ {Hm Imuú.úa tíxrii'“, legfőbb dolog a vallásosság. „Tagadhatatlan — mondja sz. Atyánk is — hogy az államok tisztességét és erejét az egészséges magán és közerkölcs képezi. Az is elvitázhatatlan, hogy vallás nélkül nem létezik sem magán, sem közer- kölcsiség .... A vallás az, a mely behatolva mindenkinek lelkiismeretébe érezteti vele a kötelesség késztető erejét és ösztönzi annak teljesítésére. A vallás az, mely a fejedelmeknek igazságérzetet és szereteted ad alattvalóik iránt; mely az alattvalókat hívekké és ragaszkodókká teszi, a törvényhozókat igazakká és jókká, a hatóságokat igazságosakká és megvesztegethetetlenekké, a katonákat erősökké és hősökké, a tisztviselőket szorgalmasakká és lelkiismeretesekké. A vallás az, mely gyöngédséget és egyetértést honosít meg a házastársak közt, szeretetet és tiszteletet a szülők és gyermekek között; ez tanítja a szegényeket más birtokának kímélésére, a gazdagokat pedig javaik helyes használatára. A kötelesség iránt való hűségből és mások jogainak tiszteletéből ei*ed a rend, a nyugalom, a béke, a melyektől függ úgy a népek, mint az állam jóléte. Elhagyva a vallást, eltűnnek a a társadalomból mindezek a kimondhatatlan javak.“* 2) Ez a meggyőződés magyarázza szent Atyánk azon lankadni nem tudó buzgalmát, egy percre sem szűnő gondosságát, a melylyel az ifjúság vallásos nevelésén csüng; azon semmi áldozattól nem vonakodó támogatást, melyben a nevelés ügyét nemcsak Olaszországban, hanem az egész keresztény világon részesíti. Ez magyarázza meg azon erélyes küzdelmet, a melyet a vallást kiküszöbölő neveléssel az u. u. liberális vagy közös iskolákkal folytat. De lehet-e oly józan szabadelvű gondolkodás, a mely képes elismerni a liberális iskoláknak létjogát? Azon iskolákét, a melyek a ') Plato: De leg. X. — Montesquieu: Esprit des lois. II. 9. 2) Az olasz püspöki karhoz. 1890. okt. 15.
