Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
40 Ide csatlakoznak végül: 1835-től a Honmiivészben, Anastasiában, Divat- csarnokban, Családi Lapokban stb., itt-ott Romvay álnévvel, közlött verses müvei, „A béke madonnája“ ez. beszélye, s több rendbeli bírálatai a magy. tudom, akadémia s részint a felsőbb tanhatóság megbízásaiból. II. XIII. £có pápa és a művelődés. Olvastatott szeutséges Atyánknak félszázados főpapi jubilaeuma alkalmából 1893. febr. 19-én tartott iskolai ünnepen. Sc/cn tisztelt Qlendégeinfi! SCedves tanuló cfßafi ! mai napon, midőn Szentséges Atyánk, dicsőségesen uralkodó XIII. Leó pápa főpappá való fölkenetésének 50-ik évfordulóját ünnepli, — midőn minden szemből, a mely még képes az egek felé tekinteni, az öröm és boldogság derűje sugárzik szét, — midőn minden szív, a melyben még nem aludt ki a Keresztenfüggő iránt való szeretet zsarátnoka, olyan fennen dobog, hogy az igaz hívők millióinak örömrivalgása alig képes vele versenyezni, — a mai napon összegyülekeztünk itten, hogy egyrészt mi is részt vegyünk az egész katholikus világot átható örömben, másrészt, hogy lángoló érzemé- nyeinknek mi is kifejezést adjunk: hogy a ragyogó nap a föld kerekén ne lásson ma egyetlen katholikust sem, a ki nem lelkesül, a ki nem ünnepel. És ennek a minden hivő arczán derengő örömnek, ennek az egész földtekét végig harsogó örömrivalgásnak és lélekemelő ünnepnek nagyon meg van a kellő oka. Mert, mig egyrészt lelkünk mélyében gyökerező kötelességünk meg nem vethető parancsszava int, hogy mint a katholikus egyház buzgó hívei szentséges Atyánk iránt, — mint Krisztus Urunknak hű tanítványai az ő földi helytartója iránt, — mint az emberiség ideáljáért lelkesülő emberek ama minden tekintetben kimagasló férfiú iránt, lerójuk szeretünknek köteles adóját: addig múlhatatlan tartozásunk, hogy ama rendíthetetlen szikla, a pápaság iránt, a mely nemcsak az egyházat védi meg a pokol kapui ellen, hanem a nemzetek és népek bölcsője mellett mint gondos dajka, azoknak gyermekkorában, mint buzgó nevelő, bárminemű szükségükben mint szerető anya virasztott, — a mely a nemzetek létesítője, föntartója és oltalmazója volt, — e tiszteletet gerjesztő hatalom iránt a hála, a hódolat, a tüntető ragaszkodás áldozatát meghozzuk.
