Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

u

hetett más, mint iskola-dráma, melynek verselése a hangulat szerint váltakozik s melyet az előadók „actusok“ szerint ,.ad nótám“ énekeltek.

Bornemisza Péter (f 1584) a Klytaemnestra tragédiát, Sándor István szerint, görögből fordította; Toldy szerint J) pedig Hans Sachs után készíthette.

Az eddig felsorolt darabokból láthatjuk, hogy a prot. iskoladráma, tán a közönség érdeklődésének hiánya, vagy a fentebb említett debreceni hitvallás tilalma miatt nem tud felvirágzani; csak a XVII. század vége felé kap némileg lábra. így 1667-ben a kassai helvét iskola tanitó mesterei intézetüket a ..hires sárospataki scholához igyekezvén conformálni, az examenre egy comoedia- beli actusocskát rendelnek.“ Tehát a sárospataki iskolában a drámai előadás akkor már javában szokásban volt. Itt megemlíthetem még az „Actio curiosá“-t (1678), durva élcekben gazdag párbeszédes példabeszédgyüjteményt, melyet a kuructábori közönség olvasott, vagy talán elő is adott. Továbbá felhozható „A bor, majd a viz dicséreti'1 (1672,73.), mely szintén kuructábori játék lehetett. Ugyancsak e század végén, 1693-ban, jelent meg Toldy szerint Fel- vincy Györgynek „Plútó és Jupiter egymásközt való. villongásairól“ című tragédiája. Végre megjegyzem, hogy „Pelsőcön majdnem 1800-ig minden nyári közvizsgálatot a tanulógyermekek által előadott víg, hősi vagy vallásos játék követett.“ 2)

A felsorolt vitázó darabok némelyike klasszikái formaérzéket mutat, hiányos cselekményüket erőteljes nyelvük feledteti; a tragi- kai és komikai elem közt nem tesznek különbséget. Az előbbi idők mysterium-drámáival szemben nagy haladást mutatnak ; azonban nemzeti szülészetünk kifejlődésére befolyást, történeti megszakadásuk miatt nem gyakoroltak.

A csekély mérvet öltő protestáns iskoladráma elhanyatlása után a XVII. század elején a katholikus iskolákban az iskola-dráma fejlésnek indul s idők folytán virágzásra jut.

A XVI. században nemzetünket ért csapások: a mohácsi vész, vallási viszály, a nemzet széthúzása, szomorú állapotokat teremtetek. A püspökök székhelyein virágzó iskolák megszűntek. „Ámbár fölöttébb súlyos volt a magyar egyháznak ez időben állása, püspökeinek száma is oly csekély lóvén, hogy 1538-ban Várday Pál esztergomi érseken, Erdődi Simon zágrábi és Broderich váci püspökön kívül több főpásztor nem volt a magyar egyházban, úgy szinte 1568-ban is Veranc esztergomi érseken, Draskovich György zágrábi

') Toldy F.: Költ. tört. I. 230. — *) Szilády Áron: Régi Magyar Költ. Tára. V. 342, 1.