Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

nevelése mellett csakis a latin nyelvért művelt iskola-dráma csakhamar a hitújítás szolgálatába lép. A hitújítók kezében az iskola- drámában azok polémiái szelleme érvényesül, mely aztán a protestáns iskola-drámát a népies felé vivén, átalakítja. Ugyanis a németeknél a XV. században alakúit a mai ko nédiásokéhoz hasonló farsangi játék. A reformatio ezen népdrámát drastikus eszközeivel együtt az iskola-drámával egyesítette, azután vele leginkább a lcath. egyház papjait támadta. A hitújítás mindinkább komoly jellege kiszorítja aztán belőle a jó kedvet és így a vallási villongások szülte keserű gúny lesz az alaphangja.

A német prot.-dráma ilyféle hatása alatt keletkeztek a mi protestáns iskola-drámáink is. A satirikus vallási vitázó drámák Svaiéból és a Németalföldről behozott vagy utánzott alakja nem a hazai mysteryum-dráma talaján nőtt fel. Míg Beöthy Zsolt „Balassa árúi tatása1' -ról szóltában azt mondja, hogy a XVI. század folyamán „a protestáns iskolákban itt-ott kakasviadalok képezték az ünnepi játékokat, színi előadások tartásának nyomára csak gyéren akadunk“ *), addig Gyulai Pál szerint Sztáray műveit „vagy egyáltalában nem adták elő, vagy ha előadták, csak iskolákban, deákok által hozattak szinre egyházi célból, hogy erősítsék a prot. érzületet.“ 2)

A reformátorok általában kedvelték a színészetet. Luther maga is rendeztetett a tanulókkal drámai előadást. A színészetet elítélő vélemény a hitujítóknál 1560 körül Genfből kezd terjedni és csakhamar általánossá lenni. így a magyar reformátusok a debreceni hitvallásban, 1562-ben, (De ludis, choreis et spectaculis) nyilatkoznak ellene: „Cum autern ludi, spectacula, impudicae saltationes non ca- reant his malis, prohibemus et damnamus cum conciliis. Nam qui theatrales laruas induunt, obscoenos habitus et gestus edunt, facem libidinis aceendunt.“ 3) Ily határozat mellett prot. drámáink csakis protestáns jellegük miatt és azért kerülhettek be az iskolába, hogy „erősítsék a prot. érzületet.“

Protestáns drámáink a következők: Sztáray Mihály „Igaz papság tüköré (1559) és „Papok házassága“, töredék (1550). Inkább dialogizált satirák, mint drámák. Sztáray drámái népies nyelvben, szerkezetben és célzásban a német reformátorokat, még pedig a Niklaus Manuel-fóle (berni költő) ..Der Todtenfressor“ a papságot a halottas misék miatt kicsúfoló gúnydarabot utánozta. 4) Szilády

') Beöthy Zsolt: Az első magv. polit. színmű és kora. Századok. 1876. 288. 1. — *) Gyulai Pál: A kér. dráma fejlődési menete. Egyetemi előadási írek. — J) Régi Magy. költők tára. V. .Jegyzet 387. 1. — 4) Szilády Áron: Régi Magyar Költ. Tára. V. Jegyzetek. 334. 1.