Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

25

könyvjegyzéke tartott fenn. E könyvjegyzék multszázadi írója Csati ádyról a X VI. század elején élő Gyöngyessy Gergely, pálos, „Chróni con ordinis“ (1525.) című kézirati műve után ezt mondja: „Seriem (t. i. concinnavit) passionis Dominicae stylo rythmico et idio- mate hungarico (Kézirat)“.1) lm, a kétségtelen bizonyíték, hogy volt magyar verses passió-játékunk!

Szilády Áron szerint ily nyom azon aljas tréfa (a XVI. századból), melyet Bornemisza Péter „a fafeszületet az Egyház köze- pire“ felvivő szerzetesre fog. Továbbá Géléi Katona „Váltság Titkárban (1647.) mondja : „Elment a Christus elől a keresztnek emeltetésében, hogy mi ötét hátul követnők“. Pósaházy a kath. egyháztól való elszakadás okául hozza fel (Igazság Istápja. 1669. 561. 1.): „idevaló a többi között a Christus szenyvedésónek és halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus Christust bo- szantó szokást, esztendőnként a pápistáknál szemünkkel tapaszta') L. Vincze Gábor: A pálosok irodalmi munkássága a XIV—XVIII. században. Magyar Könyv-Szemle. 1878. 24. 1. — Gyöngyessyre a rend későbbi krónikásai többször hivatkoznak. Gyöngyessvt a paulinus rend 1528-ban generalis- priornak választotta. „Quem quidem plura laudabiliter scripta darum fecerunt; séd gubernü sui annos turbatissima Hungáriáé facies, Solymanno earn atterente, ipsamque Caesarain sedem Viennam anno 1529. arcta obsidione premente, ob- scuravit. In veteri Ordinis Chronico continuator eiusdem notavit, Patrem Gyön- gyessinuni per duos tantum annos gessisse officium, quod senio et podagra eon- strictus, illud ultra explere non potuerit“. Tehát főhivatalát csak két évig viselte. (Secundum volumen Annalium ordinis s. Pauli. Per Nicolaum Benger. Posonii, 1748. Series patrum generalium. XXXVIII.)

A pálosok nagy irodalmi munkásságát mutatja a névtelen pálos múlt századi könyvészeti jegyzéke, mely a XVII. századból és a XVIII. első feléből 92 irót, nevez meg. A latin nyelvű irodalom általános divatában müveik közt (nem számítva a nemzeti ébredés korszakában működő lelkes hazafiak munkáit) több magyar nyelvűt is találunk; igv Bszterházy hűre, később esztergomi prímás (f 1745. dec. 6.) kiadja négy nyelven (latin, német, magyar, szláv) Alamizsnás sz. János életét. Pozsony, 1732. — Czuzy Zsigmond (fl792. jul. 2.) kiadja vasár és ünnepnapi prédikációit, Pozsonyban. 1724, 1725-ben. (L. Magyar Könyv-Szemle. 1878. 38. 1.) Olim huius almae provinciáé (t. i. Hungaricae) multo praeconio dignus definitor; séd ob id plurimum aestimandus : quod in Transylvaniae principatu, circa oppidum Tövis nuncupatum; apostoliéi, ut vocant, missionarii munus praeclaro cum ani- morum fructu inultis obierit annis; cuius fervore sacro plenae exhoi’tationes, ut etiam posteritati deservirent: quattuor volumina in lucem edidit . . . ., qui VI. Nonas Julii pie, ut vixit, Ladini vitae cursum confecit“. (Volumen III. Annalium Ordinis s. Pauli a Martino Streska eiusdem ordinis sacerdote 1727 —1774. 1729-ik év 12. pont. (Kézirat a zirczi könyvtárban.) — Orosz Ferencz 1742-ben megírja ,idiomate hungarico’ „Históriám b. Virginis Thallensis“. — Nagy Vincze (f 1749) predikácziókat adott ki „Eximius predie.ator edidit, diomate hungarico aliquot Panegyres funebrales in exequiis virorum illustrium declamatas“. (Magyar Könyv- Szemle. 1878. 42, 43. 1.)

4