Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

etc. a kar felé fordulva mondja: „Surrexit Christus, spes mea'1, Krisztus, az én reményem, feltámadt. A kar felel: „Oredendum“ etc. A kar vezetői elkezdik a „To Deum“-ot. *)

„Nálunk a Pray-eodexben, a Halotti Beszéd misekönyvében fordúl elő e szertartás, hol két diaconus angyaloknak öltözve, a szent sírnál e kérdéssel fogadja a miséző papságot: „Quem queritis in sepulchro o Christicolae?“ A tomjónező és társai felelik : „Ihesum Nazarenum“. A diakónus válaszolja: „Non est liic, surrexit“. Azután folytatja: „Venite et videte locum“. Azok pedig félretolván a takarókat, a khorusba térnek vissza énekelve: „Surrexit Dominus de sepulchro“. Majd a presbyter intonálja a „Te Deiim laudamus“-t, melyet „Surrexit Dominus vere“ vers követ. Ezután „Deus in adiutorium“.*)

Az efféle rituális szokásokat, melyeket az istentisztelet kiegészítő részeinek tekintettek, s a melyekhez öröklött római vagy germán pogány szokások járultak, liturgiái mysteriumnak nevezzük. Az egyház kezdetben ilynemű ünnepséget, rendesen a pogányok ünnepein, azért rendezett, hogy a keresztény híveket saját körmenetük- kel és egyéb ünnepélyességeikkel amannak szemléletétől elvonja. „Ha kj innen az egyházat arról vádolná, hogy szertartásaiban olykor a pogányság nyomán jár, azt válaszolhatnék szent Ágostonnal: „Habemus quaedam cum gentibus oommunia, séd finem diversum“.3) A pogány ünnepek kath. jelleget és tartalmat kaptak, melyekből a drámai továbbfejlés egész természetes volt, s csakugyan a nyugaton már a XI. század előtt meg is történt. Ugyanis az ünnepek (karácson, vizkereszt, húsvét) nagyobb jelentőségére az egyház a rendes rituális szertartáshoz nem tartozó, tehát az istentiszteletnek kiegészítő részét nem képező theatralis pompát alkalmazott, s így megalkotta a mysterium-drámát.

My sterilt in-dráma.

A szentirási személyeket alakítók némi cselekvényéből és rendesen a biblia nyomán készült recitativékből, énekekből, később párbeszédekből (kezdetben latin, majd nemzeti nyelven) létesültek a karáasoni és húsvéti mysteriumok, melyek a papok és a népnek, mint énekkarnak, ismert egyházi énekekkel való részvételével az istentiszteletnek a mise után mintegy kisérő részeivé váltak. A mysterium ilynemű fejlődését mysterium-drámának nevezzük. E

’) U. o. Tom. III. „Processio ad Domini sepulorum“. pag. 172. — a) Bodnár Zsigmond: A magy. Írod. története. 1. köt. II. fűz. 08. 1. - s) Lonovics: Népszerű egyházi archeológia. I. 117. 1. 1. jegyzet.