Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

13

föl, mely a „mondától“ eltérőleg nem a csodás eseményt, hanem valamely hőssel mint központtal dicsekvő rendkívüli, nem mindennapi, kalandos eseményt bír tárgyúi: addig a „regény“ szó oly nagyobb elbeszélést akar jelezni, mely a regei hősnek vagy egész, vagy jelentékenyebb életszakára terjedvén, sokszerű elágazása s bonyodalmai által szélesebb műfaji határokra s nagyobb szabású alkotásra utalja a költőt.

Oly sokáig mozgott a regényírás a közölt meghatározás álláspontján ; oly sokáig valánk Inával a regényi világnézet kellő elméleti biztositásának; oly sokszerű kísérletezés történt a regényírók részéről a helyes műfaj megalkotására; s oly egyoldalú, hézagos és szórványos eddígelé minden, a regényre vonatkozó elmélet: hogy mai nap is sok poétika megmarad ama definíciónál, nem adván jobbat helyette,

Pedig ha tán jó volna is ama meghatározás, még akkor is hagyna hátra kívánni valót. Mert ép azok, kik a kényelmes definíciókat szeretik, tán legkevésbbé tudnák megmondani, hogy hát az epopéja micsoda ?

Az eposznál ugyanis a világnézet a mithoszra, a vallásra, a gondviselésre támaszkodik, midőn a megénekelt nagy nemzeti tényben a nemzet történeti küldetését szemlélteti a költő, melyet a nemzet a népek sorsát intéző fönsőbb hatalomtól vesz. S ép ezért csodákkal, a föld feletti hatalmak beavatkozásával teljes a hősköltemény.

Ez ideális álláspont azonban fokozatosan elmarad s csaknem végkép kiküszöbölődik a műből, mihelyt prózába dolgozzák át. Mert ez átdolgozásban, ha a babonás, mithikus, mesés jelenetek megmaradnak is, mégis leszáll a költő önkéntelenül a gondviselés álláspontjáról, és szükségkép utalva van a reális élet közelebbi megfigyelésére, az esemény részleteinek kényelmesebb kidomborítására.

De a prózai átdolgozásnak célja is követeli a nagyobb realizmust, Mert a hősköltemény azért zendül meg, hogy benne a nemzet dicső múltja plasztikai magaslaton, mint nagyszerű példánykép tűnjék föl, s így táplálja a nemzeti tudalmat az utódokban. A prózai átdolgozásra ellenben magának a mesének érdekessége, s így szíves fogadtatásra való számítás az olvasók részéről, az olvasás ingerének kielégítése szokott okul szolgálni. Azért az ily átiratban a fősúly nem a gondviselésre, hanem inkább a kalandos eseményre nehézke- dik. Innen van, hogy a prózai átdolgozást az Írók jobbára a lovagi kalandokban gazdag, romantikái eposzokkal kezdették meg, s a nagy klasszikus nemzeti epopéják is, hahogy átiratának, mesei oldalukon roman tizáltattak.

Látni való mindebből, hogy a regény emlitett meghatározása voltakép már kimondásakor is elavult. Még inkább elavult pedig a