Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
14 lovagság letüntével s új társadalmi arculat keletkeztével, midőn a lovagi kalandok lassanként vesztettek érdekességükből s unalmassá váltak a merev formalitások úgy a lovag, mint a lovagregény írója részéről, s ime — eposzt prózában mindhiába irának, főleg Cervantes után. El is vesztette volna pőrét a regény, mint külön műfaj a hős- költeménynyel szemben, ha a leleményes írók nem kerestek s találtak volna pótlást a lovagi kalandok s eposzi csodák helyett. Hanem a pótlás sikerült az érdekfeszítő cselszüvények, rejtelmes titkok, gyermeksikkasztások, mérgezések, okmányhamisitások, s a sok tőr-, kötélhágcsó-, titkos ajtó-, kaszabörtön-fűszerezte rémhistóriák által. Szóval, a regényíró mindent elkövetett műve keresettségének s érdekességének tekintetéből, így küzdött a regény, hogy ne maradjon csupán a szélesen elbeszélt terjedelmes esemény kietlen Szaharája, hanem fogva tartsa erőszakolt dekoráezióival az olvasókat legalább addig, míg sikerül bizonyos világnézetre helyezkednie s a műformai jogosultságra eljutnia, — E küzdelmes stádiumában határozható meg a regény Hegellel imígy : .4 regény kísérlet a próza terén az eposz jogainak visszaszerzésére, A kísérlet azonban csak kisérlet maradt, állandó siker hiúval. Mert ami nem magas és jogos filozófiai s esztétikai álláspont, hanem csak fölszínes toldás-foldás, az nem vívhatja ki a maradandó becset s jogosultságot. E vergődés folyamában mégis sokat nyert a regény ügye a kifejlődésben. Egyrészt ugyanis azon körülmény, hogy az írók nem adák föl a küzdelmet, hanem mind sűrűbben termelék regényeiket, mutatja az, hogy az olvasó közönségben mégis volt valami vágy, s így valami szükséglet, minek kielégítése elt'oglalá az írókat. S hogy e vágy nem ugyanaz volt, melyet az eposzok elégíthettek ki, kétségtelenné vált azon körülmény folytán, hogy másrészt a tárgykezelés modora ment át lényeges reformon a regényírás közben, és pedig koránt sem az olvasó közönség számának rovására, hanem inkább ama szám növekvését vonva maga után. Ama reform pedig abban állott, hogy a prózában részletesebben kezelt esemény nem karolható át mindazon nagy mozgalmakat, melyek egyetlen epopéja tárgyában íolölelvék; hanem el kellett hagyni belőle sokat, csak egy-két. egyén esélyeire terjeszkedve. Ily módon míg egy epopéjai tárgyból több külön regény készült, addig a személyek belső viszonyaihoz is közelebb férkezett az iró; elannyira, hogy lassanként az eposzi félistenek mint velünk szenvedő s örvendő emberek tűntek föl a közelben. Más részről pedig az epopéjai tárgyak kizsákmányolásával mind közelebb szorultak az írók a tárgy-
