Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
12 ben; elannyira, bogy a közönséget rákapatták az ilyfélék élvezetére. Mind több hősköltemények készültek vala ez érdekben. De ezáltal, a régibb hősköltemények kimerítvén a mondái hagyományokat, az újabb költők mind közelebb szoríttattak a jelen eseményei felé a tárgyválasztásban. — E módon a közelebb eső történeteket idealizálni is nehezebb volt, másrészt a nagy költők letüntével az újabbak nem voltak mindig képesek hasonló nagy alkotásokra. A közönség mind a mellett is szívesen csüggött a nagyszerű eseményekről beszélőnek ajkán. Megkisérlék tehát ugyanazon nagy eseményeket, melyekről a hősköltemények énekeltek, prózába áttenni. Ez átdolgozásokban egyrészt változtattak az eseményen; a csodás, gondviselésszerű fölfogást, az ember feletti lények szerepeltetését lassan-lassan elhagyogatták ; a súlyt a részletesebben kidolgozott eseményre fektették; a nyelvet a novellákban kicsiszolt módon alkalmazták ; sőt az esemény részleteit is a kisebb prózai elbeszélések modora szerint idomították. És íme, egyszerre csak egy új műfaj határára jutott a költés észrevétlenül. Prózában írt eposzok láttak napvilágot, melyek ezen nevet viselék: „román!“ Ez elnevezés kezdetben esetleges volt, s átalán jelenté mindazon prózai elbeszélő műveket, melyek a római nyelv leánynyelvein, olasz, francia, spanyol. . . nyelvek irodalmában jöttek létre, tekintet nélkül akár a terjedelemre, akár a modorra, vagy bármelyes belső kellékekre. Csak miután a kisebb elbeszélések „eonte“, „fabliaux“, „sirvante“, ..novella“ stb. neveket kaptak, maradt a „román“ elnevezés megkülönböztetésül a nagyobb terjedelmű elbeszélések sajátos eímneve. Nem vala tehát még szó szorosan vett külön műfajról, midőn a „román“ név feltűnt, s csak külső megkülönböztetésül szolgált a név. Azért az életrajzok, akár versesek, akár prózaiak voltak, ép úgy e néven fordultak elé, mint az epopéjai alkotású lovagkori históriák is, vagy átalán a prózába átírt eposzok. Ez állásponton tekintve a románt, az csakugyan így határozható meg, mint teszik is sokan egész maiglan: A román prózában írt eposz. A műfaj, mely így önkéntelenül született, nyelvünkön „regény“ nevet visel. E sző tudatos alkotás eredménye, nem úgy mint az idegen műnév. Származtatták pedig a „rég“, „régi“ szavakból, mint a hogy származott a „rege“ is, s jelenti valamely régibb, elmúlt eseménynek fölújitását szavak által. De míg a „rege“ elnevezést a poétika az oly kisebb elbeszélő műfajok jelzésére használd
