Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

15

bekkel. A „Beyträge zur Schilderung Wiens" J) frivol módon gúnyolódik mindazzal, a mi szent az erkölcsi világban.

Természetes következményül mutatkozik, hogy, ha a népes társaság csak veszedelem az erkölcsi emberre, a magányos életre utalja őt. (V. ö. Faludi, Orczy L. e nemű költeményeit.) A hol is meg kell emlékeznünk a kor irányáról, mely igazi békét, erkölcsöt az emberek társaságától mentői jobban való elvonultságban látott.

Iratunk is az ellenszert a falusi életben találja fel. Romlatlan e világ, ide még nem hatott el a városi életnek erkölcsre ragadós nyavalyája.

Nálunk még a falusi élet is könnyű erkölcsű; csak az együgyű nép az, melyen jól esőn tudja jártatni szemeit Orczy Lőrinc. Kármán csak mint következményéről a műveletlen értelemnek emlékezik, a szív világáról. „A’ Szív, az Értelmet követi. Durva Héj boríttya be a’ Szívet, a’ hol az Értelem’ Erői tompa Merevedésben fekiisznek. Azok az apró és alig érezhető, de még is olly édes Érzései a’ Szívnek, nem rezegtetik azt meg. Vad Bacchanáliák, és Thraciai Diihös- ködések tsak elég hathatósak, hogy azt Apathiájából felverjék. (Ur.

III. k. 281. 1.)

A tobzódó életet, melyről nálunk is emlékeznek íróink, (Mikes, Apor, Orczy) alig lehet hívebben festeni, mint Faludi erkölcsi irataiban találjuk. (304—307. 1.)

Vannak gondolatkörök, melyek nem vonatkozhatnak reánk: (színház, a százféle színű vallásfelekezet) de meg, nagyon is megszívlelendők az ilyenek:

„Más borcsudát mondok. N. N. uram házában csak elhitettem magammal, hogy Pythagoras tanítása, a lelkeknek egy testből másba költözéséről, nem lehetetlen, mert a húsz vendégből négy, barommá lett; egyik jó kedvében ordított, mint az oroszlány; a másik, mint a farkas, a harmadik bömbölt, mint a medve; a negyedik harcogott, mint az elefánt; sokan majmoskodtak.“ (306. 1.)

Az a léha szabadosság, mely a két nemen eláradott, a milyen szomorú, ép oly nem magában álló képe az időknek. (265—266. 1.)

Csak Mikes, Ányos s Orczy irataira utalok e tekintetben; s nézegetek kéziratokat, melyek nyilvánossá le nem írható módon szólnak az a fajta erkölcsi feslettségről: biz’, alig szépíthetjük állapotainkat.

Balúl vélekednénk, ha azt gondolnék, hogy tisztára ethikai természetű elvekkel van dolgunk: a nemesi renddel foglalkozván ez

]) Beyträge zur Schilderung Wiens. Hora est jam nos de somno surgere. Nunc eniin proprior est nostra salus, quam cum, eredidimus; abjiciamus ergo opera tenebra- rum, et induamur arma lucis. (Paul. Ep. ad Rom. cap. XII.) Zwote, von den Verfassern umgearbeitete Auflage. Wien, 1871. Gedruckt bey Joseph Edlen von Kurzbeck.