Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
16 írások, annak körébe vonják mindazt, ami értelmi, erkölcsi világára s anyagi jólétére csak vonatkozhatik. Találkozol ez írásokban mélyen járó psychologiai elemzésekkel: a lélek mélyén búvárkodván, felvetődnek a salak és a nemes gyöngyök, amattól megtisztítani, emezeket a lélekben öregbíteni törekedvén; kifelé hatók is egyszersmind ethikai nemesítésükben, mikor szinte kirívó ellentétességben mutogatják a humánus felfogást, az embertelen érzésmóddal, mely a magánál alacsonyabban nem látott mást, mint rabszolgát (296. 1.) Alapjellemök másrészről ez iratoknak, hogy ethikai princípiumokon nyugszanak bennük az emberre vonatkozó neveléselvek; fejtegetése közben a kötelességeknek s a társadalmi élet követelményeinek, gondja vau Faludinak reá, hogy felfejtse erkölcsi jelentőségöket. (299. 1.) Lelke világa előtt az ember tisztes mivoltában jól eső kép: de, kiknek minden vigságok a rendetlenség, röhögés, hahota, tobzódás, dőzsölés, bolond öröm: nem csodálandó, ha úgy nyilatkozik róluk, hogy ezek előtt „akkor volt emberséges ember a gazda, mikor úgy váltak el tőle, mint barmok.“ (301. 1.) Azonban, senki se vegye úgy, mintha az írónak e fajta élet mutogatásában telnék a kedve: a rút ellenképe a szépnek, az eszthetika s ethika világában is: ő is, mikor tisztéhez képest az erkölcsi rútat maga mivoltában felfejti, oda szegődteti ellenzetűl a józan mérsékletet, s világi és egyházi bölcsek tanúbizonyságaira helyezkedve döntet a jobb rész felé. Figyelemmel olvasgatva a müvet, észre vehetjük, mily aggódó gonddal figyelmez, hogy, ahol teheti, tisztán erkölcstanító motívumokra támaszkodjék. (312. 1.) Az életet nem léha holmiúl mutatja fel, hanem a kötelességek terének, mikből kijut az erkölcsi élet minden iránya felé; más részt a tudás világában azt, ami nemzetiesen sajátos, nyomósitja. A gondolat: lerázni az idegen szellemigát, nálunk volt kivált sürgetés; s nem terméketlen az eszméltetés, melyet az iratok nyújtanak; nem, fonák viszonyainknál fogva, melyekbe sodródtunk az idegen szellem lelketlen, felszínes utánzásában; nem, midőn egész lélekkel, minnen sajátságaink kifejtésére figyelmeztetnek, szemben az idegen szellemnek minden áron dícsérésével, s a magunkénak lenézésével. Lelketlen, sivár kor eleven képe fejük eléd, melyben hitetlenség a sajátos nemzeti iránt ülte meg a lelkeket. (317 — 326.) Érthettek ez iratokból főnemesi ifjaink kivált, az egész e rend, hogy tanúlják becsülni első sorban nemzeti sajátságaikat; ne hagyják kint vagyonukat, nemzeti érzületüket idegenben, haza csak tétlen szánalmat hozván az iránt, ami magyar. Olvashatták ez iratokból: hová vezet a nevelés-rendszer, melyben idegen szellem kezébe van letéve
