Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
14 nyai között tekintve az embert, fordításai is ilyneműek: tetőződik nevelő iránya Szent Emberében, mely az embert tisztán ethikai világában szemléli Isten, saját maga- s embertársaihoz való kötelességei szerint. A sorrendet tekintve, a mennnyiben a nevelés különböző mozzanataira vonatkozhatik, az ember fejlődő természete szerint, nem kötötte meg magát: elsőben a nemes ember, nemes asszony, aztán nemes urfi, udvari ember, majd a szent és bölcs ember kötelességeit fejti fel. Részemről célszerűnek tartom, ha a fejlődő eszmék kapcsolódása szerint elemezgetjük ethikai iratait; s e módon tekintetünket a N. U. köti le. Benne a magára szakadt, jellemben alakuló ifjú ember életéhez irányít. Eléje festi a veszélyeket, melyekkel az életben találkozik; a kisértéseket, melyeknek eléje nézhet az ifjú ember. Az ragadja meg legjobban figyelmét, a mi az erkölcsi életet tönkre teszi: eleven képben rajzolja a féktelen érzéki életet. (254. 1.) Az ifjú emberre a városi élet veszedelem, a hol, mint a holló a dögtestet, lepik meg pajtási, ezek a szerencse nyomoréki, akik kockán, kártyán, örököket, becsiiletöket már régen odavesztették, nagy éhen és szomjan várják a gazdag és tékozló ifjakat (259. 1.) Ellenző festésében szinte megszólamlásig híven tárja fel Faludi irata az emlékek által is megerősített azon idők embereinek életét: hivalkodás, pazarlás, tétlenség, a szenvedélyek szabadossága szinte erény számba valók. (256—7. 1.) A féktelen szabadosságnak rajza a kornak rész szerint általános képe: nem ment tőle sem fent, sem lent, sem rang, se nem, se kor. Csak fejtenék fél, mint emlékeznek meg saját nemzetünk egykorúiról is műveltségtörténet Írónk s költőink, nem kellene újra erősíteni: a baj általános vala. S derék a munka, mely szétszed a legkisebb vétségtől a legkiál- tóbb szabadosságig, mindenütt szigorú ethikai alapon; mely rámutat a félelmes végre, a melyen utoljára az ifjú a szemtelenséggel annyira merészkedik, hogy még azokat a fertelmességeket is magának tulajdonítja, a melyekben része nem volt. (261. 1.) Az erkölcsi féktelenség egész vonalon át a társadalomban elter- jedett: minden, ami nevelőjéül lehetne az ember szép és ethikai érzékeinek, — megrontásukra törekszik: arra a nyilvános, arra a sziikebb körű együtt-lét. Kétségbe ejtő a kép, melyet Londráról ád: „mostanság — összefoglalón szólván — talán Sodomát Londrá- tól csak az választja, hogy Londra itt fekszik, Sodorna amott süllye- dett.“ (269. 1.) Ne higyjük, hogy csak Londonban ilyenek az erkölcsi állapotok. Legközelebb hozzánk, Bécs, sem dicsekedhetik valami sokkal külön
