Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

13

alkalmazva. Ám, mert a moralista is úgy tesz, mint sokszorta a sza- tiraköltő: legjellemzőbb tipus-alakokban testesíti meg feddőzködésének tárgyait: óvakodott Faludi is, mindazt, s azon mértékben, a mit s a hogyan eredetijében talált, olybá tüntetni fel, mintha nekünk is szólnának.

Védekezik is . . . „Maga senki, bizonyosra nem példáz. Engem a mi illet; se fő, se alacson, se férfiú, se patyolatos rendűit hazámnak nem akartam bosszúirással sértegetnem; minthogy is távollétem miatt, se külső okok, se belső szivem járása nem viselhettenek olyasra.“ (N. E. 1.) S rá mit olvasunk? ,.A főasszonyoknak nemcsak a másikban (X. A.), mely igyenesen nekiek szól, hanem ebben a részben is vagyon valami részek, semmi más okra nézve, hanem, minthogy szeretik a szépet, utálják meg egyszer valamikor a förtelmes erkölcsei, öltözzenek tisztába, alkalmaztassák magokat kötelességekhez.“ (X. E. 2.)

A N. A.-ban még világosabban tiltakozik az ellen, mintha a magyaroknak szólana a lecke: „Példáz hol mikor oly nyilván, mintha festékkel akarna valakit leírni .... nem ide szól, hanem a tengernek túlsó partjával tartja közit.“ (126. 1. X. A.)

lm’ már az Udvari Emberben: „Kérem pedig arra meg ne Ítéljen, se ravaszkodásra ne vélje, a mit írtam; fegyvert, ólt alomeszközt kívántam a hamis világ ellen adni, nem rósz politikát hinteni nemzetem eleibe.“ (N. E. 362.)

A Nemes Urfiban is hárúlkozik: .... „a szomorú hiteles példák, melyeket a könyv emleget, akkor voltak, másutt voltak. Lehetett mindezekre az ángltis authornak oka: én nagy okát országunkban a főrendre nézve nem tudhatom.“ (248. 1. N. U.) De, a mint mindjárt hozzáfűzi „mindazonáltal ha nem szinte csoportosan, de talán mégis hintve találkoznak azokból, kiket a gyarlóság hol egyben hol másban megejtett. Ezek ne vegyék nehezteléssel a jóra való emlékez- tetést.“ (249. 1. N. U.)

A miről a Nemes Ember (2. 1.) emlékezik, a mit az U d- vari Emberben olvasunk (249. 1.), arról tanúskodnak, hogy Faludi minden mentegetődzése mellett magyar olvasóinak szólandott, az iratokban fejtegette eszmekört rájok is vonatkoztatván; de úgy, hogy inkább megnyerni akarja őket eszméinek, enyhítvén a hibákat, rájok bízván az okulás-merítést irataiból; másrészt azt is bizonyítják, tudatos cél lebegett szeme előtt: nemzete reményeinek oktatása. Kettős irányban: a nagyvilági s ethikai ember kialakításában. (Y. ö. A nevelés elméletének története. „A világi nevelés,“ 88—94. 11. Oscar Browning.)

Faludi azon célja szerint, hogy erkölcsi alapon akar hatni nemzetének színére, és pedig a társadalmi és erkölcsi élet minden viszo