Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
137 keinek egyikét-másikát, míg valójában a látszatos figyelmetlenség oka nem volt más, mint bizonyos fokú nehéz-hallóság, miként ez már számos esetben csakugyan annak bizonyéit be. S az ily tévedések, melyek többszerű alkalmaúl szolgálva a tanár s a szülők igaztalan szigorának, a gyermeket nem ritkán elkeserítik, megszűnnének, ha a tanulók halló-szerveinek kisebb fokú fogyatkozásait is ösmerni tanulnék s minden esetben ismernők. És kiváló figyelmet érdemelne azután itt az is, a miről szintén gyakori tapasztalás szól, hogy a nehéz-hal lás foka nem marad állandóan ugyanaz, hanem a legtöbb esetben változik. S hogy továbbá a korral, már a gyermekéletben is, mind gyakoriabbakká válnak eme változások s a hallás-zavarok. És ez a folytonos majd feljebb-, majd alábbszállása s közben meg-megszünése a hibás hallásnak okozza azután, hogy a tanár és a szülő nem hisz benne, hanem a gyermek viselkedését szórakozottságra s figyelmetlenségre magyarázza. De tények is hadd bizonyítsák ezt. Dr. Géllé, párisi fülorvos, Írja többi között, hogy néhány iskola osztályaiban vizsgálat alá vette azokat, kik mint j ó tanulók, és azokat, kik mint hanyagok és nyugtalanok voltak tanáraik által jellemezve. Az eredmény meglepő s egyszersmind megható lett, — az, hogy 20-20 rossz közűi hat az óra ketyegését 50 cm.-nél is kevesebb távolságról volt csak képes meghallani; míg a jóknak tartatott 20—20 között alig akadt, ki ugyanazon óra ketyegését jóval távolabbról is ne hallotta volna. Egy másik esetben az utolsó padot elfoglaló 7 tanuló között, kiket tanítójuk haszontalan fecsegőknek mondott, 4 olyat talált Géllé, kik órája ketyegését csak 10—50 cm.-nyi távolból tudták meghallani; 2-őt pedig olyant, kik a jobbfülükre 50, a balra pedig csak 25 cm. távolban hallhatták. Csak egy akadt köztük, ki egész méternyiről is kivette a ketyegés hangját. Végül ismét a nevezett orvos 12 olyan tanuló közt, kiket tanítójuk hasonló mostohán jellemzett, csak 2-őt lelhetett, kiknek rendben volt hallása; míg a többi 10-en félreismerhetetlenűl hibás-hallásúak voltak hol csak az egyik, hol mind a két oldalon, s a nélkül, hogy e fogyatkozásukról akár maguk, akár tanítójuk tudtak volna. E rendkívül fontos észleletekkel és példákkal szemben el lehet gondolni, mily nagyjelentékű s messzeható szempont úgy a nevelő-oktatás embereire, mint a szülőkre nézve — tudni s gyakran reá emlékezni, mikép a rosszúl tanuló sokszor, jobban mondva, csakis rosszúl halló. S minthogy ez a fentebbiek szerint kétségbe nem vonható tény, méltó, hogy necsak a feltűnőbb, nagyfokú süketség, hanem az oly mérvű hibás hallás is, mely a szülők figyelmét is kikerülve csak a gondatlan gyermek szórakozottságában s figyelmetlenségében jut kifejezésre, tárgyát képezze minden gyermekbarát, minden 18
