Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
138 iskola-ember, minden szülő lelkiismeretes gondjainak. A látszatra nem aggasztó, de a gyermek szellemi s erkölcsi fejlődésére nézve nagyon is fontos és megszívlelendő eme testi fogyatkozásnak messzeliatását csak igy foghatják számba venni s mérlegelni tudni. Az a szó bizonyára, miként az iskolában s a családi házban mindennek a gyermek javáért kell első sorban történnie, — ez a szó nem elcsépelt nevelészeti frázis csak, hanem igenis sokat mondó intelem, mely azt jelenti többi közt, bogy mint az iskola berendezésének, úgy a diákszobáénak is az egészség szemmel- tartására s megóvására szükség kiváltképen számítva lennie s minden biztosítást nyújtania, bogy a tanuló-növendéknek kérdésben forgó érzékszervei, melyek szellemi s erkölcsi fejlődésének és kivált társadalmi érintkezéseinek s egész életforgalmának mellőzhetlen közvetítői lesznek egykoron, czélszern gondozás és ápolás utján természettől nyert épségükben megőrizve maradjanak. A hallási fogyatkozás kitanúlására rendszerint a susogó beszédet alkalmazzák; ritkábban az óraketyegést, s ennél is ritkábban a Politzer-féle hallásmérőt. A súgásszerű beszéd legnagyobb hallástávola az ép fülűekre nézve 20—25 m. Az olyanokat, kik a susogó beszédet csak 15 vagy kevesebb méternyi távolból értik meg, a fülorvosok már hiányosan hallóknak tekintik. Egy, Münchenben rendezett fül-vizsgálatnál érdekes tapasztalatok merültek föl. Többi között az, hogy a jobbmódú házak gyermekei által látogatott iskolákban kevesebb a hibás-hallók száma, mint a népiskolák szegényebb gyermekei között. Továbbá, hogy e szegényebb gyermekek iskoláiban is jobbak a hallás-viszonyok a fiatalabbak, mint a serdűltebbek között. Ellenben, hogy a felgymnasiumi és a még magasabb iskolák növendékségének soraiban feltűnően ritkák a rossz hallás esetei, a minek fő oka — mint már jelezve volt — rendszerint az, hogy a chronikus süketségben szenvedők legtöbbnyire előbb kikényszerűinek iskolájukból, mint a magasabb osztályokig fölvergődhetnének. . . Igen érdekes volt eme vizsgálódásoknál a legtöbb gyermeknek, s közöttük itt-ott még az egészen rosszúl hallóknak is csodálkozása azon orvosi kijelentésnél, hogy „ők rosszúl hallanak.“ Világos jeleit is adták azonnal, hogy az orvos állításában kételkednek. Midőn t. i. az új próbánál a szót csakugyan nem jól értették meg: hát a beszélő volt szerintök a hibás; mert miért nem szólott érthetőn!.. Ezeket tud va, nem nehéz átlátni, t. h! mikép az ismeretek s erkölcsi érzelmek kincseinek megszerzésében, szóval, a szellemi fejlődésben jóval nagyol)b akadálya a tanuló-növendékségnek a nehéz- hallás, mint a rövidlátás. Mert ha nem tagadhatni is, hogy az ép hallás csak egyike azon tényezőknek, melyek a művelés alatt lévő
