Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
136 megfelelő mértékben méltányolják. Sőt elmondhatni vélik, hogy nem is annyira ez a szellemi főérdek, mint inkább a katonaállitásnál fölmerült sűrű esetek adták meg az ügynek az első kedvező lökést, miután százakra kezdett menni azok száma, kikre nehéz-hallásuk miatt az „untauglich“-ot kellett kimondani. Eégi dolog az értelmes és lelkiismeretes nevelő-oktató előtt az, hogy előadásában a szót csak az ép fiilűekre gondolva is a távolsághoz mért hangerővel, kellő halksággal és tagoltsággal ejtse, mely esetben a hallás csekélyebb fogyatkozása mellett is érthetővé fogja még tehetni beszédét. N3m igy a süketség többé-kevésbbé kifejlett foka mellett, a hol, tapasztalás szerint, még az egyes szóhangok, a hetük és szótagok között is különbséget érez és árul el a beteg fül arra nézve, hogy helyesen értse s föl ne cserélje azokat. így, a magánhangzókat egyátalán biztosabban veszi ki még a susogó beszédben is a nagyothalló fül, mint a mássalhangzókat. Tapasztalás továbbá, hogy a gyermekkorukat élő tanulók meg a magasabb iskola-osztályok ifjai közt a hibás-hallásúak százaléka, amazoknak rovására, feltűnően messze áll egymástól. Az alsóbb osztályokban, a szám-arányt tekintve is a tökéletlen hallásúak mindig többen vannak. S fájdalom! ez nem azt jelenti, hogy a gyermekkor süketsége a serdiiltebb korig enyhül, vagy egészen eltűnik; hanem azt, hogy — a mint odább e szempontra kissé bővebben is visszatérünk — a szegény beteg hallású kicsinyek éppen süketségük miatt húllottak ki iskolatársaik soraiból, noha egyébiránt a 15 év előtti életkorban a valódi szükétség is oly mérsékelt rendszerint, hogy az ily bajban szenvedők részére még mindig lehetséges helyet jelölni ki osztálytársaik közt, honnét a tanár s a társak szavainak megértése lehetőleg meg legyen számunkra könnyítve. A kisebb fokú nehéz-hallók eme kedvezésben oktatás idején nem részesíthetők. Ezek száma t. i. rendszerint már igen jelentékeny, nagyobb, mint egyelőre hinnők. Egy müncheni közös-iskolának 1289 növendékei közt a szakorvosi vizsgálat 296 nem-rendes hallású tanulót ismert föl, és pedig olyakat; kik között 241-nek sejtelme sem volt arról, hogy rosszúl hall. Es a mi már most itt kiváló figyelmet érdemel, az, hogy az orvosi jelentés szerint ama 296-an, tanáraik szerint, nagyobb részt mind az úgynevezett szó ra kozottak s figyelmetlenek rovatába tartoztak... S ime, ez az a sebe, ez az az egyik sötét pontja megint a gyermekéletnek, mely nagyon is méltó rá, hogy az iskola embereinek, mint szintén a szülői háznak legélénkebb érdeklődését fölkeltse. Mivel kétségkívül számtalan oktató-nevelővel megtörténhetett és meg is történt már az, hogy a szórakozottak sorába kárhoztatta növendé
