Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
134 tóvá. S ezzel kapcsolatban méltán vethetjük már itt fél azt a megszívlelendő kérdést is: ha vájjon a közel-nézéssel ‘járó valamennyi munkáját csak a kötelesség, csak a szükség parancsolja-e mindenkor a gyönge szemű tanulóra; vagy ezek fölött a szülök saját ösztöne méri még reájok a zenét, rajzot, festést s egyéb szemromboló magántanulmányokat is? . . A mondottakból nem nehéz elvonnunk, t. h.! hogy a rövidlátás kifejtésének s fokozódásának meggátolására részint egészségtani, részint paedagogiai rendszabályokhoz kell folyamodnunk. Hogy azonban a myopia elleni föllépésünk úgy az egyik, mint a másik irányban sikerhez juthasson, azon ferde házi szokások s ártalmak mellőzésén kívül, melyeket elébb fölsoroltunk, egyet kell legkivált lelkiismeretesen szem előtt tartanunk, — azt, hogy a gyermeket idő előtt semmi szemfárasztó munkára, vagy játékra ne fogjuk, sőt amennyiben rajtunk áll, röviditgessük utóbb is a közelnéző foglalkozásokba feszültebb, vagy hosszabb belémerülését. S mind e nemes törekvésben az iskola is lelkes részt köteles venni. Az ő egészségügyi gondjai sem csupán az osztálytermek célszerűsége körül fognak határozódni, hanem éppen neki, az iskolának, kell saját körében az oktatás sükereire nézve oly fölöttébb fontos látószervek óvásához és azon küzdelemhez csatlakoznia, mely az oktatásnak túl-magasra tűzött célja ellen és azon áldatlan rendszer ellen fordul, mely avas, gyakorlatiatlan iskolásdisággal a házi feladványokban nyomja el a tanulónak testét, szellemét egyaránt. Azon elv érvényesítésén kell itt dolgoznia, hogy oktatásában a súlypont a szóbeli előadásra, tehát a tanulók hallgatására, vagyis a látószervek helyett a halló szervek foglalkoztatására legyen fektetve, s ennélfogva úgy a nyilvános, mint a magán oktatás köréből minden kerülhető, gyakran csak gépies közel-néző munkálkodás kirekesztve. S annál több jelentőséget fektethetünk ez ügyben iskoláink rész- vétes érdeklődésére, mert maga az á 11 a m is nem egyedül arra van hivatva, hogy velünk együtt megszívlelje ezen messzeható kérdést; hanem hogy hatálylyal intézkedjék is, miként a káros myopia keletkezése- és terjedezésének a közoktatás és nevelés minden köreiben s minden kitelhető módon útja legyen vágva. Sajnos, hogy egész másképen áll a dolog a családban, hová sem a hatalom, sem az iskolák védnökei s vezetői, sem a községi elöljáróságok be nem hatolhatnak; s hol az egészség-ügy legegyszerűbb követelménye is gyakran majd az értetlenség, majd a közöny, vagy önzés gátjába ütközik. Még sajnálatosabb azonban, hogy a családi ház eme közönyében s önzésében olykor az iskola is minél nagyobb fokban, annál súlyosabb
