Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
135 felelősséggel osztozkodik. Mert lelietséges-e vájjon némely tanintézeteinknek azon, minden paedagogiai s közegészségi tekinteteket feledő s a tanuló-növendékség elvitázliatatlan testi és szellemi rövidségével járó iskolázási rendjét kárlioztatás nélkül látnunk, mely szerint a dél- utáni előadások teljes en szünetelvén, a nap szorgalmi órái mind a délelőtti félnapra halmozvák együvé, — hogy aztán a tanulók az elébb vázolt kedvezőtlen házi viszonyok közt annál folytonosabban, egész délutánokon s estéken át szemeik megrongálásának élhessenek. Mert a mit eme napi-rend védelmére felhozni szokásos: hogy kétszeri útját, s nagy városban talán hosszú útját, gazdálkodja meg az által az ifjú; míg négyszeri járása úg^ a tél fagyában, mint a nyár tikkasztó hőségében nemcsak igen terhes, hanem egészségére kártékony is lehet; ide járulván a félnapos iskolázásnak a tanulóra s családjára nézve azon előnye, hogy nyugottan s övéivel együtt költheti el dél-ebédjét, mit különben talán magánosán s úgy szólván futtában kellene végeznie... Mindez bizony távolról sem elég azon hasonlithatlanúl súlyosabb hátrányokkal szemben, melyek amaz önzésre fektetett rend mellett a növendékségnek nem szemeit csupán, hanem egész testi s szellemi épségét s fejlődését fenyegeti bizonyos romlással. Mert csakugyau heroikus egy művelet az: napjában 5—6 órát — ha mindjárt némi megszakításokkal is -— iskolában ülni, hetenkint háromszor-négyszer minden huszonnégy órának negyed-részén át elméjét foglalkodtatni s figyelmét összetartani, hogy talán a napnak délesti szakában a háznál újra órákig folytassa ugyanazt... Ily útakon s ily súlyos árakon szoktuk hát gyermekeinket legnemesebb érzékükben, látásukban, megrövidíteni, hogy kiszámithatlan hátrányokkal lépjen egykor az életiskolába; s hogy ott talán érzékeny mellőztetéseknek s nem ritkán veszélyeknek nézzen majd eléjök. II. Azon nyugati művelt államokban, hol az iskolai egészség-ügy iránt magának az államnak is nemcsak érdeklődését, hanem intézkedéseit is találhatjuk már: számtalan iskolai növendék részesült s részesül eddig is a gondozásban, mely szerint időrül időre orvosi megtekintés alá kerülnek: szemeik épsége s látó-ereje, görvélyes tüneteik, légző-szerveik, sőt hiányos beszédképességök eseteiben beszélő-szerveik is, ■— csak halló-szerveik, a fülek, máig is nagy ritkán, vagy éppen soha sem. Az orvosok magok is bevallják, mikép nem éppen oly rég az üdeje, hogy a fülnek, mint az ifjúság szellemi fejlődésében oly szükséges érzékszervnek fontosságát
